Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Horváth Csaba: A revíziós törekvések és a nemzetiségpolitika tükröződése Baranyában (1935-1937)

natkozott, hanem felölelte az egész Felvidéket és Kárpátalját is. Ez egyben előfeltétele is a szovjetellenes blokkban való részvételnek.

107 A Csehszlovákia elleni határozottabb fellépés együtt járt — olasz indíttatásra — a jugoszláv közeledés elmélyítésével. A sajtóban ennek már korábban is voltak jelei, véglegesen azonban 1936 november végétől érzékelhető az enyhülés kibontakozása és ez az elképzelés párhuzamosan jelentkezett a jugoszláv lapokban is. A kedvező jeleket azok a híradások is mutatták, amelyek az ott élő magyarság helyzetében bekövetkezett pozitív változásokról tudósítottak. A Kisebbségi Intézet 1936. december 1-től a Dunántúlban „Határokon túl" címmel sorozatot indított, mely a szomszéd országok magyar nemzetiségét érintő nemzetiségpolitikáról számolt be, amiben a Jugoszláviából érkezett hírek már megnyugtatóak voltak. A MaNSz novemberi rendezvényein felvetődött a szorosabb politikai együttműködés gondolata is. A Pécsi Napló cikkei pedig az egymásrautaltság mellett azt hangsúlyozták, hogy a két nép ellenségeskedéséből mindig szenvedés származott és egy harmadiknak volt belőle haszna. Mindazonáltal az együttműködésnek ára is van: Magyarország vezető szerepének elismerése és - egyelőre — Dél-Baranya visszaadása.

108 A Pécsi Napló 1936. december 25-i számában Faluhelyi Ferenc egyetemi tanár a magyar revízió megvalósulásának lehetőségeit vázolva egyetlen utat vélt járhatónak, ami az ország megnagyobbodását eredményezheti. Az önerőből s nem békés formában végrehajtott revízió — Németország példája - csakúgy reménytelen, mint a békeszerződéseket általánosan módosító nemzetközi megállapodás. Az egyetlen alternatíva ezért csak a részletekben és megegyezéssel történő kétoldalú szerződések, amire a megfelelő világpolitikai konstelláció mellett a „barátságos nagyhatalmakkal való kapcsolat" elmélyítése vezethet (Németország, Olaszország), mert csupán ezek az országok tudnak olyan nyomást gyakorolni a velünk szomszédos népekre, hogy azok saját érdeküknek tekintsék velünk a megegyezést.

109 A nemzeti törekvéseket alátámasztandó külkapcsolatok értékelésében azonban Németország továbbra sem képviselt stabil, állandó tényezőt. Általánosságban ehhez már a Darányi-kormánynak a német orientációval szembeni óvatossága is hozzájárult, a Völkischer Beobachterben 1936. november 15-én megjelent, a magyar integrális revíziós törekvéseket negligáló Rosenberg-cikk és a Magyarország egy részére (Sopronra és környékére) igényt tartó V. D. A. Térképek ismét felszínre hozták s megnövelték a nagynémet gondolat iránti ellenszenvet s ez - egy időre kijózanítólag hatott a német imperializmus céljait illetőleg. A Pécsi Napló ismét hangsúlyozta, hogy ez az orientáció szolgaságba kerüléshez, nemzetgyilkossághoz vezet.

110 Három alternatíva is felmerült a „Drang nach Osten" meggátlására : a közös lengyel —magyar határ, a szentistváni Magyarország és a Duna-medence népeinek összefogása, melynek feltétele és alapja csupán egy erősen korlátozott revízió lenne.

111 A Szent István Bajtársi Szövetség decemberi rendezvényén Pethő Sándor a „pánszláv és pángermán törekvések" közepette a Duna-völgy önállóságának fenntartását a monarchia feltámasztásával vélte biztosítani, ahol a nemzetiségeket „megfelelő kisebbségi törvénnyel be lehetne építeni a magyar államtestbe".

112 1937 első felétől, az ország külpolitikájának elemzésében már jelentős eltérések tapasztalhatók a két legnagyobb vármegyei párt felfogása között. A NEP-gyűiéseken a védőbástya-szerep keleti oldalának fokozottabb hangsúlyozásával, a németolasz egyenrangú orientáció hirdetésével egyre gyakrabban került sor olyan felszólításokra, amelyek ezen országok társadalmi berendezkedésének követését sürgették. A Kisgazdapárt rendezvényein ugyanakkor már határozott szembenállás mutatkozott meg a kormánypárttal, illetőleg annak jobboldalával, főképp a német-