Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Horváth Csaba: A revíziós törekvések és a nemzetiségpolitika tükröződése Baranyában (1935-1937)
formátus Szeretet Szövetség erre a rendeletre hivatkozva indított akciót 1935-ben — az egyke miatt — a baranyai községek sokgyermekes családokkal történő betelepítésére, aminek hasznosságát a baranyai németség terjeszkedésének megakadályozásával is indokolták. 85 A nagyharsányi református lelkész indítványára - „a pusztuló magyarság megerősítésére" - a vármegye 1936 májusi közgyűlése ilyen tárgyú feliratot intézett a földművelésügyi miniszterhez. 84 Az 1936 szeptemberi főispáni értekezleten Kozma belügyminiszter ismertette a kormány 1936. XXVII. törvénycikkét a telepítésről és egyéb földbirtokpolitikai intézkedésről. A határmenti területekkel kapcsolatban a belügyminiszter a „nemkívánatos földszerzések" (nemzetiségek) megakadályozására hívta fel a figyelmet. 85 A földművelésügyi miniszter utasítására Baranyában is megkezdődött az adatgyűjtés a rendelet végrehajtására, mely azt a célt szolgálta, hogy a lehetőségek szerint összhangba hozza a zárt tömbökben élő németség felhígításának szándékát az eladásra szánt birtokok felkutatásával. A főszolgabírói jelentések kisebb mértékben a pécsváradi és a hegyháti, nagyobb hangsúllyal azonban a mohácsi és a baranyavári járás területein található német tömbök fellazításának szükségességét, valamint a siklósi és a szentlőrinci járás déli részén a magyar falvak lakosságának felfrissítését emelték ki. 8(i A túlterhelt, vagy az eladásra szánt birtokok közül nagyságrendben - a mohácsi és a baranyavári járás területén - Albrecht herceg ingatlanai feleltek meg leginkább a kettős célkitűzésnek. A birtokfelosztás során meszszemenően figyelembe vették a belügyminiszter és a főispán intelmét — földet csak magyar családok kaptak, a maradékot pedig felajánlották a Vitézi Széknek tagjai között való szétosztásra. 87 1936 májusától a nemzetközi események hatására az ország külpolitikai helyzetének értékelésében váltakozva szerepelt pánszláv-pángermán veszélyre való hivatkozás, valamint az ellenük való védekezés lehetőségeinek felmérése is. A lapok a Népfront franciaországi győzelmét az „orosz rém" európai terjeszkedésének tartották, mely „zavaros államelméletét" igyekszik Spanyolország után itt is megalkotni. 88 A védbástya keleti szárnyának előtérbe állítása felvetette a nyugati oldalhoz való viszony újraértékelését is, melyre a legszélsőségesebb példát a Turul Szövetség pécsi kultúrtáborának májusi nagygyűlése nyújtotta. Milotay István Magyarország helyét a „germán és a szláv erők ütközőpontján" a fasizmus és a nemzeti szocializmus mellett jelölte ki, kiemelve az utóbbi követését - „át kell vennünk Németország szervezettségét és felfegyverzettségét". Makkai János a választást ideológiai alapokkal is indokolta, mert a keresztény nemzeti eszme a fasizmus és a nemzeti szocializmus előfutárja volt. 89 A gyűlés nagy sajtóvisszhangot kapott, ami főleg a pánszlávizmussal kapcsolatban mérhető le, az erőteljesebb, nyíltabb szembenállás jelentkezésével : „az európai hatalmaknak már be kellett volna avatkozniuk és már csírájában elfojtani ezt az istentelen és embertelen sátáni munkát". 90 A magyar-német viszonyt revideálni akaró Turul Szövetség programját azonban már nem követték a helyi lapok. A Dunántúl csak a bolsevizmus ellen látott együttműködésre lehetőséget — a pángermán gondolat behatolása, az imperialisztikus törekvések, valamint a vallásüldözés miatt egyelőre inkább a német hegemonista törekvésekre figyelésre, „a magyar szabadság megóvására" szólított fel. A Dunavidék a „színes veszedelmek" közül („sárga, vörös, barna") közelsége révén az utóbbi kettőt, aktualitása miatt viszont a legutolsót tartotta a legveszélyesebbnek, mert ennek az eszmének belső hívei is vannak az országban. 91 Ezt a szemléletet csak még jobban alátámasztotta az 1936 júliusi német-osztrák egyezmény, amelyről a lapok egyöntetűen megállapították, hogy az Anschluss kiküszöbölésére hivatott szerződés tulajdonképpen magában foglalja Ausztria elnyelését.