Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Horváth Csaba: A revíziós törekvések és a nemzetiségpolitika tükröződése Baranyában (1935-1937)

nemzetgyalázási per

74 hatására a heiyi újságokban tovább fokozódott az erkölcsi nyomás a névváltoztatások érdekében. A Mohácsi Hírlap a névmagyarosítás szükségességét a svábságnak a magyarok felmorzsolására indított tervszerű akciója meggátlásaként, az ország további csonkításának meggátlásaként indokolta és mozgalmat indított az iparosok és kereskedők névváltoztatására, bojkottálásukkal fenyegetőzve.

75 A „százszázalékos magyarsággal", a névmagyarosítás erőszakolásával szemben Krisztics Sándor egyetemi tanár emelt szót egy 1936 novemberében megtartott előadásán. Hangsúlyozta, hogy nem a külsőség a fontos, mert „gyakran többet tudnak használni ennek az országnak azok az idegen nevű, de szívben magyar férfiak, mint a fajmagyarok, akiknek csak az a törekvésük, hogy minél többet szerezzenek maguknak".

76 A Volksbote szeptemberi számának elkobzása és a kampány erősödése következtében élénk érdeklődés mutatkozott egy október 15-én kezdődő, Baschéhoz hasonló, sőt következményeiben súlyosabbnak tűnő per iránt, melyben a vád a névmagyarosítások elleni izgatást a „nagynémetekhez való csatlakozásként" és az ország egy részének Németországba bekebelezéseként értékelte. A vádat mindazonáltal nem lehetett bizonyítani és a várakozás s a „közvélemény nyomása" ellenére a három vádlottat (Zumpft Jakabot, Schlitt Ádámot, Gintner Antalt - a Kameradschaft tagjait) a pécsi törvényszék december 11-én felmentette.

77 Az erőszakos asszimilációs tendenciákat hordozó névmagyarosításokkal és nemzetgyalázási perekkel szemben a német mozgalom mindkét szárnyának azonos véleménye volt. A Volksbote 1936 november, 1937 januári száma, a Neues Sonntagsblatt 1937. január 17-i számában pedig Gratz Gusztáv ítélte el a pereket és az adminisztratív vagy erkölcsi nyomásra szaporodó névváltoztatásokat.

78 A nemzetiségpolitikai megfogalmazásában a Kisgazdapárt helyi vezetőinek és a párthoz tartozó képviselők nagy részének felfogása tovább közelített a kormánypártéhoz. Egyöntetűen pozitívnak ítélték meg a kisebbségi iskolarendeletet, hiszen a vegyes típusú iskola egyébként is eleget tett programbeszédeikben hangoztatott elvárásaiknak - anyanyelv megtartása, államnyelv megtanulása.

79 Riesz Ádám teljesen azonosulta NEP-képviselők véleményével: „Magyarországon nincs és nem is volt nemzetiségi kérdés", az elégedetlenségeket agitátorok szítják.

80 A gyűléseken nem cáfolják többé a pángermanizmus létezését (Czirják Antal kivételével) és nemcsak Németországból érkező propagandának tartják, hanem olyannak, ami belső alapokkal is rendelkezik. Ezzel kapcsolatban is Riesz Ádám reagált a legérzékenyebben, amihez az is hozzájárult, hogy őt a Volksbote árulónak nevezte, de összeütközésbe került a Volksbildungsvereinnel is, mert annak „izgató aknamunkáját" is kifogásolta (1936 május). Riesz felfogása és felszólalása valóban nem kelthetettek nagy rokonszenvet a németség körében, sőt maga is elismerte, hogy kerületében sokan nem tartják megbízhatónak.

81 A fasiszta pártok nemzetiségpolitikáját az 1936 júniusi Magyar Nemzeti Szocialista Párt mecsekszabolcsi népgyűlése is reprezentálta. Ifj. Balogh István szerint az országban csak magyarok vannak és „ha itt leteszi a talpát egy cseh, szerb vagy oláh, vagy akárki más, akkor bűne ennek a magyarságnak, hogy azt nem tudja asszimilálni". Farkas Ferenc azt hangoztatta, hogy a németség legnagyobb része nemzeti szocializmust akar, csak éppen „nem akar áldozni és dolgozni" az eszme megvalósításáért.

82 A kormánypárt és a vármegye nemzetiségpolitikája a földbirtokpolitikában is érvényesült - erre az alapot a 76.700 - 1934. VI. 1. sz. „a földbirtokrendezés során juttatott ingatlanok tovább juttatása" rendelet szolgáltatta. Az Országos Re-