Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Horváth Csaba: A revíziós törekvések és a nemzetiségpolitika tükröződése Baranyában (1935-1937)

1935 közepétől (főleg a választások után) jelentős változások mutatkoztak a küldetéstudat hagyományos felfogásában. A külföldi politikusok revíziós felszólalásaiban ennek az oldalnak is volt megalapozottsága, a helyi lapok szerint pl. ezt szolgálták lord Rothermere kijelentései: ,,a német-osztrák (Anschluss) helyzet és a német-francia viszony alakulása is arra sarkall, hogy a megbízhatatlan kisantant helyett újból egy nagy és erős Magyarországot nyerjen meg a béke művének, nem utolsósorban azért is, mert csak egy erős Magyarország tud kiszabadulni a germánság sokszázados öleléséből"/

10 A folyamatot már a nagynémet gondolat fokozatos behatolása kezdte elindítani, a választások és a május végi képviselőház külügyi költségvetési vitája felerősítette. A szélsőjobb nyílt Németország mellé állásának követelésével, a kormány erősödő német orientációjával szemben az ellenzék politikai erővonalai sok árnyalattal ugyan, de teljesen elhatárolódtak (francia orientáció hangsúlyozása, a „két malomkő" elve, a „Drang nach Osten" veszélyének felismerése, a tényleges egyensúlypolitika megvalósítása, a restauráció). Gömbös tagadta a német expanzió létét, s bár hangoztatta, hogy „nem kell minden ténykedés mögött pángermán veszedelmet látni",

41 a régióban ez sem a kormányhű lapokat, sem pártjának vezetőit nem nyugtathatta meg/- A félelmet ugyanis növelték Hitler Ausztriával kapcsolatos kijelentései, a beáramló pángermán agitáció tényleges működése, de főleg a V. D. A. júniusi königsbergi gyűlése, ahol a magyar állameszmét és szuverenitást megkérdőjelező plakátok jelentek meg (a június 27-i képviselőházi ülésen interpellációs vita tárgya). A „völkisch" ideológia alapján ugyanis minden olyan terület, ahol németek laknak, németül beszélnek, a politikai határokra való tekintet nélkül a német néptalaj részének számít, s ez a helyi lapok számára egyértelműen úgy csapódott le, hogy ezek a területek a Német Birodalom részeként tekintendők. így természetesen a „Schwäbische Türkei" (Baranya, Tolna, Dél-Somogy) is.

43 Az egyelőre más — északnyugati — megyékben jelentkező, „szerényebb igényű, csak a Balatonig húzódó" térképekről hírt adó cikkek mellett az ingerültséget különösen az növelte, hogy az interpellációs vitával szinte egyidőben a TESz ügyvezető alelnöke, Szörtsey József a Nemzeti Figyelőben nyílt színvallást követelt Németország mellett. Mindezek következtében a kormány külpolitikáját, illetve a német-magyar viszonyt a vármegye hivatalos lapjában, a Dunántúlban 1935 júliusában így értékelték: „A vakságnak és a szolgalelkűségnek a netovábbja, amikor olyan bajtárs mellett akar valaki színt vallani, aki még a létezését sem ismeri el".

44 A német külpolitikai törekvések irányultságát, veszélyességét és következményeit teljes mértékben a Pécsi Napló ismerte fel. A lap április 6-i száma az európai helyzet elemzéséből és a közelmúlt két kiemelkedő eseményéből (Saar-vidéki szavazás, a német védkötelezettség visszaállítása) vezeti le meglepő előrelátással a „Drang nach Osten" politikájának gyakorlati megvalósulását a konkrét lépésekben is (még ha azok nem is egészen a jelzett sorrendben következtek be). „Ezt szükségszerűen fogja követni Ausztriának Németországba való beolvadása, az ún. Anschluss. Majd tervszerűen a Memel kérdés, a lengyel corridor... és a csehországi németeknek beolvasztása a nagy német egységbe." Az újság rámutat az egyre fokozódó német orientációra, ami Magyarországnak végzetszerű kötődését hozza Németországhoz. ,,A Drang nach Osten útja pedig rajtunk keresztül fog vezetni. Magyarország belekényszerül teljesen a német érdekszférába. Alkotó része lesz a nagy német egységnek, kezdetben gazdaságilag, majd politikailag és végül fajilag is".

45 A nagynémet törekvések irányultságának felismerése kiegészítette a védőbástyaszerep hagyományos felfogását. A helyi lapokban — igazodva Tury Béla „két malomkő" elvéhez - a későbbiek folyamán egyre gyakrabban együtt jelentkezik a két