Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Fogarassy László : A magyar-délszláv kapcsolatok katonai története 1918-1921

A B- és C-szakaszon a szerbek kiürítettek 1000 hold területet, a magyarok tiszta területnyeresége azonban csak 300 hold lett, mivel a Dráva jobb partján levő magyar területrészek jugoszláv kézre kerültek. A határmegállapító bizottság kéthónapi téli pihenője alatt a szerb biztos 1922. február 1-én a magyar biztos útján azt az ajánlatot tette a magyar kormánynak, hogy „közvetlen megegyezés útján" adják át az SHS-államnak Baranyában Sarok, Udvar, Izabellaföld és Karapancsa, Bácskában Hercegszántó és Katymár községeket, Szabadka város Magyarországon maradt külső településeit (Felső-Csikéria, Tompa, Kelebia), Torontálban pedig Ószentiván községet. Ennek fejében Bácsmadaras község területének megszállott részét, Horgos községet és területének a királyhalmi vasútállomástól keletre fekvő részét kínálta. A magyar kormány válaszul február 20-án saját követeléseit ismertette, mire a szerb biztos a közvetlen tárgyalásokat megszakította. Mikor április derekán a szerb biztos látta, hogy követeléseit a határmegállapító bizottságban a francia támogatás ellenére sem tudja keresztülvinni, ismét fölvetette a közvetlen megegyezés gondolatát. Előbb Udvarra és Ószentivánra vonatkozó követeléseit ejtette el, majd beérte volna Sarok, Katymár, Felsőcsikeria és Kelebiával is Horgos egy része és Bácsmadaras megszállott része fejében. A magyar biztos viszont a Millerandkísérőlevél érvényesítéséért harcolt. ,,Az antant-biztosok . . . nem értették meg, hogy a magyar kormány a trianoni vonalat köteles elfogadni, de más olyan vonalra saját jószántából sem vállalkozhatik, amely magyar községeket juttat át az SHS-államhoz." Vassel ezredes Baranyában a Dráva-Duna-vonalat akarta kérni határul, de kiszivárgott, hogy az antant katonai okokból nem fog hozzájárulni a báni hegyek és az azoktól délre fekvő terület követeléséhez katonai okokból. Vassel erre mérsékelte a magyar igényeket.

111 A szerb biztos Baranyában a következő községeket követelte: Kásád, Beremend, lllocska, Lapáncsa, Majs, Magyarboly, Lipova (ma Lippó), Bezedek, Ivándárda, Sarok, Udvar, valamint az izabellaföldi és karapancsai uradalom területét. Az antantbiztosok a szerb biztosnak kijelentették, hogy ha egyáltalán, úgy a magyarok javára küldtek volna javaslatot a határ kiigazítására. A magyarok ezen a szakaszon kiürítettek 1700 holdat, a szerbek viszont 6300 holdat adtak át. Amikor a Duna-Tisza közti határvonal megállapítására került sor, a szerbek követelték Hercegszántót és Katymárt és bejelentették igényeiket a Hercegszántóról Bajára és innen Szabadkára vezető vasútvonalra, magyar részről Kígyós patak medencéjét akarták Béreg, Küllőd és Regőce községekkel és Rasztinapusztával. A határmegállapító bizottság egyik kérést sem teljesítette és a végleges határmegállapítás után a szerbeknek ki kellett üríteni Hercegszántó és Gyurity-szállás megszállt részét (1000 kat. hold), Katymár és Borsód területén 4900, Bácsmadaras területén szintén 4900, Kunbaja területén pedig 1300 katasztrális holdat. A magyaroknak viszont a szerb részre eső Rasztina birtokból kellett átadni 100 holdat, úgyhogy 9600 holdat nyertek. Miután Szabadka és Szeged környékére került sor, a magyar biztos kérte Horgos, Magyarkanizsa, Martonos, Rábé, Magyarmajdán, Gyála és Ókeresztúr községek visszacsatolását, illetve a szegedi háromszög (Torontál) kiszélesítését. A szerbek viszont Szabadka északi részét és a szegedi háromszöget maguknak követelték. A határmegállapító bizottság mindkét fél torontáli követelését 5:1 arányban, a szerbek Szabadka északi részére vonatkozó követelését 4:2 arányban, a magyarok Horgos, Martonos és Magyarkanizsára vonatkozó javaslatát pedig 3:3 arányban vetették el. A francia és szerb biztos nem akarta visszaadni a magyaroknak Szeged megszállott alsótanyáit, de a többiek Szeged területének tiszteletben tartása mel-