Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Fogarassy László : A magyar-délszláv kapcsolatok katonai története 1918-1921
Olaszország: Giovanni Valvassori vezérkari ezredes, a magyarok feié „bizonyos jóindulatot mutatott". Japán: Heidsuke Yanagawa lovassági alezredes, az angol elnökhöz tartotta magát, tájékozatlan és jóindulatú. Szerb-Horvát-Szlovén Királyság: J. Vo/ín Colakantic ezredes, a baranyai szerb megszálló csapatok parancsnoka volt, a magyar politikában kiválóan tájékozott. Apja a bécsi szerb követségen attasé volt. Magyarország: Vassel Károly vezérkari ezredes. A határ-megállapító bizottság megalakulása után először Varasdra helyezte át székhelyét, ahonnan az osztrák határtól Lendva folyó Murába torkollásáig terjedt „A" határszakaszt rendezte 1921. augusztus közepétől november közepéig, amely 95 km hosszú volt. Ennek megtörténte után Nagykanizsára költözött, ahol 1921. november közepétől december közepéig a B és C szakaszt rendezte. (B Lendva-Mura összefolyásától a Mura, majd Dráva mente a barcsi vasúti hídig 170 km, C, innen a Dráva mentén a Dolnji Miholjactól kb. 8 km-re keletre fekvő pontig, 86 km.) 1921. december 19-től 1922. február 19-ig a rossz időjárás miatt a munkálatok szüneteltek. Ezután a határmegállapító bizottság 1922. február 20.-április 3. közt Eszéken tartózkodott, amikor a D-határszakaszt (Baranyai határvonal Dráva és Duna között, 83 km) és az E-szakasz (Duna és Tisza közt) Dunától Szabadka területéig terjedő részt rendezte. 1922. április 3.-május 3. közt Szegeden települt le és megállapította a határvonalat Szabadka és Szeged között, valamint az F-határszakaszon (Tiszától a Marosig húzódó háromszögben). Az E-szakasz hossza 135, az F-szakaszé 50 kilométer volt. A jugoszlávok a határmegállapító munkálatok kezdetén megszállva tartották még a trianoni magyar területből Szomoróc, Szentistvánlak és Lendvaújfalu községeket, a gólai hídfőn átmenő vasútvonalat (Gyékényes—Berzence közti vonal egy szakasza), valamint Szegedtől keletre Térvárat, amelyeket visszaadtak. 109 A magyarok visszaigényelték Vendvidéket az osztrák történelmi határtól a Muráig (950 km 2 , 92 000 lakos), mire a határmegállapító bizottság 1921. november 14-én Varasdon azt a határozatot hozta, hogy javasolja 26 község visszacsatolását, mivel az érdekelt községek ezt kívánják. Ez 37 000 katasztrális hold területet (213,12 km 2 ) jelentett volna, 17 000 lakossal. E községek egy kivétellel magyar többségűek voltak: Alsólendva, Kerkafő, Büdfalva, Kisdolány, Nagydolány, Márokrét, Sal, Örihodos, Kapornak, Alsójánosfa, Pártosfalva, Kisfalu, Csekefa, Szécsiszentlászló, Kebeleszentmárton (vend-szlovén többség), Örszentvid, Lendvavásárhely, Zsitkóc, Kámaháza, Göntérháza, Radamos, Lendvahídvég, Bánura, Lendvahosszúfalu, Csentevölgy és Pincze. Ebben az ügyben a két kormány közt tárgyalások is folytak, de eredménytelenül, mert az SHS-kormány nem volt hajlandó magát alávetni a Népszövetségi Tanács döntőbíráskodásának. 110 A bizottság döntése értelmében a szerbeknek át kellett adniok 8000 kat. hold területet, ezt azonban halogatták, míg végre a Nagykövetek Tanácsa hozott döntést és a kiürítés 1922. február elején megtörtént. „A szerb biztos különben is mindenféle kifogásokkal igyekezett a magyar bizottság működését akadályozni. Futáromat lefogták, hivatalos postáját elvették. Az antant-bizottság kiszállása ellen más helyekre, mint a határmenti községekbe, tiltakozott, a királypuccs idején a szerbek nem engedtek át minket a határon. De hallatlan módon bántak a magyarérzelmű lakossággal."
