Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Fogarassy László : A magyar-délszláv kapcsolatok katonai története 1918-1921

nyák, mind pedig a Katonatanács többi delegált tagjai szabályos, rendfokozattal ellátott egyenruhában, összes hadi kitüntetéseikkel jelentek meg a balkáni antanthadsereg parancsnoka előtt.

3 Franchet d'Esperey önkényesen olyan módon korrigálta a páduai fegyverszüneti egyezményt, hogy a magyar kormányt nemcsak Horvátország kiürítésére kötelezte — amire különben magától is kész volt - de a Dráva-vonal keleti részét is föl kellett adnia úgy, hogy a szerbeknek Barcs-Mecsek-Bátaszék vonalában egy hídfőállást biztosított. A Duna-Tisza-közben katonailag ki kellett üríteni a Bajától északra kezdődő és Szegedtől délre a Tiszáig meghúzott vonal alatt levő területet. Innen a demarkációs vonal a Maros folyása mentén húzódott. A belgrádi katonai konvenciót november 13-án Linder Béla írta alá, aki mint hadügyminiszter megbukott ugyan, de továbbra is tagja maradt a magyar kormánynak, mint a béketárgyalások előkészítésével megbízott tárcanélküli miniszter. Franchet d'Esperey hadseregében hét szerb hadosztály harcolt. Ezek közül az egyik rendfenntartás céljából Ószerbiában visszamaradt, egy másik Újszerbiába és Macedóniába i rá nyittatott, egy hadosztály Horvát-Szlovonországba és az Osztrák Császárság szlovénlakta területeire irányíttatott, egy további hadosztályuk pedig Bosznia-Hercegovina, Dalmácia, és Montenegró területét szállta meg. Magyarország elleni hadműveletekre tehát három szerb hadosztály maradt, ezek közül a Drina-hadosztály Eszék, a Morava-hadosztály Pétervárad, a Duna-hadosztály pedig Belgrád körül gyülekezett és hadműveleteiket még a belgrádi katonai konvenció aláírása előtt megkezdték. A Duna-hadosztály 1918. november 10-én átkelt a Dunán és aznap Pancsovát, Székelykevét és Palánkot érte el. 13-án a Pancsováról kiindult oszlop Nagybecskereket, 15-én pedig Székelykevéről és Palánkról indított csapatokkal Versecet szállották meg. Az előnyomulás igen óvatosan folyt, mert a Bánátban visszavonuló német csapatokkal kerülték az összeütközést. 20-án egy oszlop Nagybecskerekről Zsombolyán át Szőregig nyomult, további, Versééről kiindult oszlop pedig Temesvárra vonult be, ahonnan Nagyszentmiklósra, Újaradra és Lippára, másnap pedig Lúgosra is tolt ki különítményeket. Versecről érkezett a Resicabányát megszálló osztag is. A Bácska megszállására rendelt Morava hadosztály november 12-én hídfőszerűen megszállta Újvidéket, ahonnan éleit 13-án Zombor, Baja, Szabadka és Óbecsére tolta ki. A Drina-hadosztály november 13-án átkelt a Dráván és a dárdai hídfőből Villányt, Mohácsot és Siklóst, november 15-én pedig Barcsot, Szigetvárt és Pécset foglalta el. Bátaszéknél a demarkációs vonalat átlépték, Pécsváradot viszont csak december 3-án szállták meg. E hadműveletekben részt vett a 11. francia gyarmati hadosztály is, amely a Duna-hadosztállyal együtt vonult be Versecre és Temesvárra. A szerb királyi hadsereg ezzel magyarországi hadműveleteit befejezte. Mindehhez még annyit, hogy a balkáni osztrák-magyar front parancsnokának, Köves Herman tábornagynak a páduai fegyverszüneti egyezmény életbe lépése napján összesen tízezer puska állott rendelkezésére, mivel a zágrábi szábor függetlenségi határozata után a horvát csapatok megszöktek és a birodalmi német hadosztályok szintén kiváltak a frontból és elindultak hazafelé. Ami megmaradt, túlnyomórészt nem magyar honosságú legénységből állott (Csehország, Galícia), minden harci kedv nélkül, tehát hazairányították. így tudta kikényszeríteni Franchet d'Esperey a páduai fegyverszünet módosítását, amelynek következtében a szerbek olyan magyar területek megszállására is felhatalmazást kaptak, amelyeket később a trianoni békeszerződés Magyarországnak visszajuttatott. Közvetlenül Károlyi Mihály belgrádi kanosszajárása után, november 8-án a magyar kormány Zágrábba küldte követnek Ballá Aladár volt főispánt és országgyűlési