Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Fogarassy László : A magyar-délszláv kapcsolatok katonai története 1918-1921

képviselőt. Az volt a feladata, hogy teremtsen barátságos viszonyt a monarchia délszláv területeiből alakult új állammal, megmentse az ott levő magyar javakat, megvédje az ott működött magyar állami alkalmazottak érdekeit és kieszközölje az Albániából és az olasz frontról visszavonulóban levő magyar csapatok fegyveres átvonulását. Csekély számú kíséretében helyet foglalt mint katonai attasé Gömbös Gyula vezérkari százados is. Az idáig ismeretlen honvédtiszt, aki nem mulasztotta el hangoztatni Habsburg-ellenes, sőt köztársasági álláspontját, diplomáciai megbízatását annak köszönhette, hogy tökéletesen beszélt horvátul. Gömbös jelentéséből tudta meg a magyar kormány, hogy a szerbek csak „néhány zászlóaljjal" szállták meg Horvátországot. A róla szóló, Gömbös bemondásai alapján készült életrajz hangsúlyozza, hogy Diner-Dénes József külügyi államtitkár a katonai attasé összes jelentéseit félreértette és sürgetéseit figyelmen kívül hagyta. November 28-án visszaküldték Ballá követ és Gömbös katonai attasé megbízólevelét, valószínűleg azért, mert az új délszláv állam amúgy is kimondta egyesülését a szerb királysággal, amit 1918. december 1-én hivatalosan is proklamáltak. Tehát voltaképpen megszűnvén, Zágráb nem tartott fenn külön diplomáciai kapcsolatokat. December 2-án a magyar követség személyzete elhagyta Zágrábot, Gömbös pedig a hadügyminisztérium hadműveleti osztályán a Balkán-csoport referense lett.

4 Később a proletárdiktatúra kikiáltását megelőzően Bécsbe szökött, ahol ellenforradalmi újságot adott ki. A horvátok nem voltak megelégedve a belgrádi egyezmény demarkációs vonalával, mert az magyar kézen hagyta a Zala megyéhez tartozó Muraközt, amelynek lakossága Csáktornya kivételével horvát volt. November közepe táján egy háromszáz főnyi horvát önkéntes csapat Drávavásárhelynél betört Muraközbe, de a nemzetőrök (valószínűleg az akkor még létezett Dráva menti kordonőrség) szétszórták. A zágrábi horvát nemzeti tanács most nagyobb alapossággal új akciót készített elő, amelynek megfelelően Kvaternik Slavko ezredes és Perko Károly alezredes parancsnoksága alatt 1918. december 25-én egy zászlóalj, egy lovasszázad és két üteg erejű különítménnyel Muraközt ellenállás nélkül elfoglalta, Csáktornyát pedig Győry őrnagy átadta az egykori cs. és kir. csapatokból szervezett horvát különítménynek.

5 A magyar kormány december 28-án a budapesti antantmisszió (Fernand Vix francia alezredes) útján jegyzékben tiltakozott a balkáni hadsereg parancsnokságánál, hogy a szerbek (illetve a valóságban volt cs. és kir. horvát csapatok) megszállták Muraközt és Csáktornyát, habár a belgrádi katonai konvencióban megjelölt demarkációs vonaltól északra fekszenek, sőt átlépték a Murát is. Vix alezredes erre 1919. január 18-i keltezésű válaszjegyzékben közölte Franchet d'Esperey álláspontját: „A magyar kormány részéről kifejezett azon igény, hogy hozzászólhat a demarkációs vonal végleges kijelöléséhez hozandó határozatokhoz, nem fogadható el. A magyar kormány által hangoztatott elv helyes volna békeidőben és akkor, ha két szomszéd nép közötti határ részleteinek végleges megállapításáról lenne szó. Azonban nem ez az eset forog fenn. A legyőzött Magyarország kérte, hogy letehesse a fegyvert és a győztes entente a magyar terület egy részének megszállását követelte, hogy védekezhessék egy újabb esetleges támadás ellen." Egyszóval, hogy az antant nem érzi magát kötve az általa aláírt fegyverszüneti egyezmények rendelkezéseivel, hanem joga van ezeket saját kénye-kedve szerint egyoldalúan megváltoztatni."^ Mire azonban Franchet d'Esperey állásfoglalása Budapestre megérkezett, a horvátok és magyarok fegyveresen is összecsaptak. A horvátok ugyanis a könnyű sikereken felbuzdulva lépték át a Murát és egy-egy századdal december 27-én