Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Sarosácz György: A Pécs környéki bosnyák falvak iskolaügyének és közművelődésének kezdetei
A PÉCS KÖRNYÉKI BOSNYÁK FALVAK ISKOLAÜGYÉNEK ÉS KÖZMŰVELŐDÉSÉNEK KEZDETEI SAROSÁCZ GYÖRGY A 18. század első felében az iskolai oktatásról a bosnyák horvát falvakban eddig összefoglaló tanulmány nem jelent meg. Egy 1729-ben készült írás Szalántára vonatkozólag kimondja, hogy a falunak ebben az időben nincs tanítója, csak plébániája. 1 Ez azzal magyarázható, hogy a plébániák, amelyekhez több község (8-10) tartozott, még ebben az időben nem alakultak ki végleg: részben a plébániák székhelye többször változott, részben pedig a hozzájuk tartozó községeket másmás plébániához csatolták. 2 Az iskolák szervezése és a tanítók képzése végig az egyház feladata volt. Az első iskolák közvetlenül azokban a községekben jöttek létre, ahol az adott plébánia működött. Az ezt megelőző időszakban tanításról nem lehet beszélni. Feltételezhető, hogy az kizárólag a hitoktatásra terjedt ki, melyet a plébánosok vagy a káplánok a böjti hetekben tartottak. Az első iskolát Németiben, 1765-ben maga a község építette. 3 Szokványos parasztház volt: egy szobából állt/ 1 Az egyház 1781-ben iskola céljára már nem tartja alkalmasnak. 5 A Németi Plébánia területén ez volt az egyetlen működő iskola: tanítójuk Szalánta, Pogány, Szőke és Kökény falvak gyerekeit is tanította. 6 Az 1786-os falvankénti összeírás egyedül Németinél jegyzi meg, hogy az ifjúságot a „mester oktatja". 7 A 18. században és a 19. század első felében írott levéltári iratok között egyetlen olyant nem találtam, amely azt bizonyítaná, hogy a jobbágyok közül valaki is az írás és olvasás művészetét elsajátította volna. Az iskolai oktatás ebben az időben egyedül a hittan ismeretek elsajátításában merült ki. Az iskola fenntartási költségeit és a tanító fizetését a plébániához tartozó községek közösen viselték. A tanító, illetve a „mester", (mestar'), ahogy a köznép két évszázadon át nevezte, körzeti feladatokat is ellátott. A kántori teendők mellett és a hitoktatáson kívül, az öt falu gyerekeinek írásra és olvasásra való megtanítására már nem jutott ideje, de nem is tartották azt nagyon szükségesnek. A másik négy bosnyák faluban: Átán, Személyben, Szőkéden és Pécsudvardon, amelyek az Egerági Plébániához tartoztak, a 18. században egyetlen iskolát sem találunk. Az Egerágon működő iskola fenntartásához azonban jelentős mértékben hozzájárultak. Az összeírás szerint: „a mesternek minden pár után 1 / i mérő búzát, 5 dénárt, 5 fél pint bort" és falvanként meghatározott mennyiségű tűzifát adtak, amelyet kötelesek voltak az erdőben kivágni és beszállítani. Ezenkívül hozzájárultak az iskola és tanítói lakás tatarozásához. 8 Tűzifából évente Áta 1 ölet, Szőkéd 1 VJJ ölet, Pécsudvard 2 ölet adott — Személyt e kötelezettségek alól ismeretlen okok miatt felmentették. 9 Annak ellenére, hogy e falvak az iskola fenntartásához évekig hozzájárultak, az összeírás minden falunál megjegyzi, hogy az ifjúságot senki sem oktatja. 10 A tanító munkája itt is kántorkodásból és hitoktatásból állt.
