Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Solymár Imre-Szőts Zoltán: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (I. rész)

E szerint Bukovinában, ha a' többi falukban sőt városokban lakókat is összeadjuk, körülbelül 7-8000 magyar létezik, kikről megjegyezhetjük: Hogy mikor Bukovinában letelepedtek, két évig minden szolgálattól felszabadítottak, sőt földmívelő eszközökkel is (a' mellyekből némellyeket, p. lánczokat 's a' t., még jelenleg is mutogatnak) megajándékoztattak; és csak azután kezdettek, egyedüli országiásnak hódolván, értéki arányban adózni. Szántó és kaszáló telkeik fácsákkal elosztván; 's közönségesen minden gazda kilencz-kilencz fácsát (a fácsa = 80 rúd, 1 rúd = 3 öl és 2 arasz) bir és mivel. E' szempontból Andrásfalva a' többi faluktól abban távozik el, hogy földjei három osztályúak; s' az első osztálybelitől 24, a' másodiktól 12, a' harmadiktól 8 napot szolgál. — Azonban nem kell elfeledni, hogy ezen magyarok (a' hegyes ugyan, de völgyeiben termékeny földű) Bukovinának nem valamelly elszigetelt részét bírják, hanem faluik és határjaik a' már létezett oláh helységek közé estek; innét oláhul is beszélnek. Földjök nem olly termékeny, mint a' moldvai telepeké, s' kivált Szucsava környékén homokos. Népesedések olly szapora, hogy ház házra épül. Érték' s birtok szerint van felosztva az adó, mellynek azonban lefizethetésére - a' méhtartás, szekereskedés 'stb. effélén kívül — alkalmat nyújt az is, hogy a' ki otthon tartozása felett szolgál, két ökörtül 20 p. krajczárral, gyalog 10-zel fizettetik; azaz; a' marhával dolgozónak veres, a' gyalognak fekete nyomatú levélkék adatnak, 's a' sz.-mártonnapi conscriptio alkalmával kifizettetnek, vagy szolgálatjok az adóba számítatik. — Az országutak jó karban fentartására minden évenként 4 napot fordit. Főbb törvényszékeik Czernovicz, Szucsava és Radaucz városokban helyezvék. Katonákat - azon kérésök, hogy a' magyar ezredekben szolgálhassanak, nem sikerülvén - a' lengyel vadászok közé adnak." Forrás: Gegő Elek, 1838., 115-118. p. 14. A népszokások első leírása Gegő Elek munkájában, 1838. ,, . . . csaknem minden szokásaik, erkölcsi charakterök' egy szennyét ide nem értve, székely származótokra mutatnak. A' szenny talán a' sok vándorlásból ragadható rajok, s' mellyet a' gondos iskolai nevelés — igen remélhetni - idővel lemosand, annyival inkább, mivel minden falunak vannak triviális iskolái, mellyekből a' magzatoknak ok nélkül történt egy-egy elmaradásáért a' szülők 30 p. krt. tartoznak fizetni. Iskolai kézi-könyveket a' két magyar honból használnak. Felsőbb tanulmányaikat a' székely gymnasiumokban (!) szokták hallgatni. Székely eredeteket: nyelvbeli szóejtésök (mellybe német és oláh szavakat is szőtt be a' minden napi közlekedés, p. o. kreisunny = kerület -; ön szövetű öltözetök -; faházaik (mellyek közt a' régiek kürtő nélküliek) — ; bor' hiányában sörrel és pálinkával élés -; szabad hús-, pálinka- 's t. e. f. mérés; Bálint, György, Márton, Kajtár 's a' t. vezeték-neveik — ; guzsalyasság — ; farsangi hajnalozás (honnét az arany vagy ezüst sujtásos kordován csizma el nem maradhat) — búcsúk alkalmával lövöldözés (mert fegyvert kedvelők); stb. szokásaik - eléggé igazolják. Említést érdemel az is, hogy vizkereszti koledakor a' leányok papjaiknak fehérített czérnát ajándékoznak (talán a' jó fonó nevezet' megérdemléseért); és hogy minden helységben a' szolgáknak felügyelő szolga-birájok van (közönségesen a' legidősb), ki a' gazdák és szolgák közt támadható pert barátságosan elintézi." Forrás: Gegő Elek, 1838., 115-119. p.