Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Solymár Imre-Szőts Zoltán: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (I. rész)

10. Az első forrásközlés: Zöld Mátyás ifjú legény 1764. június 75-/ vallomása a Moldvába menekültek első hónapjairól, 1836. ,, . . . Hova telepedtek le azok az emberek, a' kik innét kimentek, és ottan (Moldvában) ki az előljárójok? - Ezen kérdés tétetett 4-ik pont alatt Zöld Mátyásnak; melyre ő következőleg felelt, vallott: Circiter mintegy 100-an Moldovában a N. Tászló folyó vize mellett egy Moines nevű helyen telepedtek le, mely jó térségen hely és erdeje is elég vagyon; a' gyimesí passushoz mintegy napi járó főid. Körpenczinek hijják azon bőért, kié a' hely, a' ki egyszersmind fő tiszt is, és az só aknákon is parancsol. A' mint én hallottam, mert magam is egy egész hónapot mulattam ottan, olyan contractusra mentek az említett Körpenczi úrral az emberek, hogy a' míg megépülnek, az egész helységért esztendőnként fizessenek 40 tallért. Mivel pedig az adó Moldovában igen nagy, melyet azon kívül fizetni kell - tudniillik minden füsttől 3 zlottot esztendőnként - egy háznál 3, 4 gazdaember is lakik. Másképpen is nyomorultul élnek az emberek a' kik által mentek, mert nincs semmiek; a' marhájok hogy élést vehessenek eladják, azon kívül is az executoroknak minden hónapban az adót is meg kell fizetniek, még pedig a' legszegényebb is hónaponként 5 polturát. Azon a' Moines nevű helységben még eddig csak valami 20 kalibát építettek. A' mint hallottam, a' kik Szent Domonkosról szőktenek el, beljebb mentek Moldvába, egy Piatra nevű városos helyre. A' Moines nevű helyen Rákosi György Deák Jánost tették bírónak, polgár szépvizi Boros Mihályt; de ezek is vacsárcsi Nagy Lázár Istvántól, madarasi Géber Andrástól és madéfalvi Pál Pétertől függenek. Tapolczai Lázár István is — a' nemes ember — Moinesen vagyon és egynehányszor Körpenczi úrnál is volt, a' ki azt ígérte nékie hogy maga mellé veszi íródeáknak és tisztséget is ad nékie. Szépvizi Szőcs Péterről pedig semmit sem hallottam. Pater Zöld mikor által jött Moldovába, akart(a) ugyan maga kárát, melyet Erdélyben szenvedett volt mikor elfogattatott, más erdélyi embereken megvenni; melyre, a' mint maga mondotta, a' boér Körpenczi szabadságot is adott nékie; egynehány Oláhok is Ígérték volt magokat, hogy segítséggel lesznek nékie, hogy egy szent léleki esztina juhát ezen szándékkal hajtsanak bé a' havasokról: de annakutána maga monda páter Zöld, hogy leteszi magát azon szándékról és nem prédálja senkit: lévén még reménysége hogy gratiát nyerhet és kereszténységhez vissza mehet. Az is jut eszembe, midőn egyszer egynehány csíki legények által jöttek Moldovába, Moinesbe, és páter Zöldhöz mentek volna, az én jelen létemben azt monda nékiek: Tü bolondok! miért jöttetek ide a' pogány földre; miért nem maradtatok oda haza. Nem derék dolog egy héten egyszer exerczérozni. Még nékem is a' vissza menésre szándékom vagyon." Forrás: Nagy Ajtai Kovács István, 1836., 401-403. p. 7 7. Végső határidők a hazatérőknek. Nagyajtai Kovács István történelmi cikke Mária Terézia császárnő megkegyelmezéséről, 1836. ,, . . . Zöld Mátyás . . . mind pedig páter Zöld kívánkoztak Moldvából Erdélybe vissza jőni 's itt megmaradni; de azt tenni óhajtották rajtok kivül mások is; mi tudtára jutván a' királyi Felségnek, ez a visszajövést nem csak nem tilalmazta, hanem — megkegyelmezvén minden Moldvából hazatérendőnek . . .