Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Solymár Imre-Szőts Zoltán: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (I. rész)

A bukovinai magyar telepek lakóinak nagy része azok közül kerül ki, akik a század közepén, majd a madéfalvi veszedelmet követően Moldvába futottak. A Moldvában eltöltött másfél-két évtizedről - a források hiányában - igen keveset tudunk. De nem sokat tudott a tárgyalt időszak történetbúvárja sem. A „Nemzeti Társalkodódban 1836-ban megjelent Nagyajtai-cikk foglalkozott csak a moldvai évekkel. Legértékesebb adata mégis Zöld Mátyásnak, az 1764-ben Moldvából titokban visszatérő és elfogott madéfalvi ifjú legénynek a bizottság előtt tett vallomása. Ebből tudjuk meg, hogy bojárok birtokaira telepedtek, s falvaik felépítéséig adókedvezményben részesültek. Állataikat kénytelenek voltak eladni, hogy pénzhez, élelemhez jussanak. Egyesek viszont — mint az oda menekült csíki nemes, guberniumi kancellista Lázár István, Zöld Péter delnei plébános stb. — tisztséget kaptak, szíves fogadtatásban részesültek. Halmágyi úgy tudja: „ . . . a vajda nem kergeti az adóért őket, és örömest maradnak.. ." Jött pátens az orosz cári kormánytól is, mely nagy adókedvezményekkel csalogatta őket.

16 Hogy látjuk e kérdést ma? A XVIII. század második felében a román fejedelemségek török iga alatt nyögtek, a korszak a fanarióták kora. A földesúri kizsákmányolás a szüntelenül növekvő adók következtében elviselhetetlenné vált.

17 Constantin Mavrocordat fejedelem a XVIII. század 40-es évtizedében biztosította ugyan a jobbágyok személyes szabadságát, de a század végén igen megnövekedtek és terhessé váltak a robotterhek. Moldva kis népsűrűségű terület volt. A vajdák és bojárok szívesen látták a betelepülőket, századok óta. A külföldről érkezők helyzete sokkal kedvezőbb volt a hazai jobbágyokénál. Akik a ritka népességű bojári birtokokat művelték, a földesúrral kötött szerződés alapján dolgoztak. Kevesebb robottal tartoztak, s ezt pénzzel meg is válthatták.

18 Érthető tehát, hogy az ide települt székely jobbágyok számára Moldva a jómód ígéretét és kisebb tehertételt jelentette. A moldvai bojárok birtokain megtelepedő bujdosók ezrei új telepeket, új falvakat hoztak létre. Csak a töredékük tért vissza Erdélybe. Többségük még beljebb, az ország belsejébe, az ottani csángó falvakba került, főleg a Bűnfenyítő Bizottság által üldözöttek és a katonaszökevények.

19 Hallgat a korabeli irodalom a madéfalvi veszedelem tényéről. Annál büszkébb az udvar bukovinai telepítési akciójára! Bukovinát 1774. február 25-én engedte át /. Abdul Hamid török szultán Mária Teréziának. A tartományt átvevő osztrák csapatok többnyire magyar katonákból álltak. A Somogy megyei születésű Sp/ényi Gábor lesz az új tartomány első kormányzója. Székhelyül Csernoviczet teszi meg. A népesség meggyérült, telepítéssel kell pótolni. Jó irányba viszi az ügyet a Moldvából érkező magyar családok megjelenése: 1776-ban a Beszterce és Szeret folyók között fekvő Szamoska községből száz székely-magyar család kerekedik fel, s jön át Bukovinába. Ezzel egyidejűleg hívta át a katonai közigazgatás Máríonffi Mór szerzetest Moldvából.. A telepítések kincstári birtokra történtek. Az első telepes falu a székely-magyar Istensegíts.

20 1783-ban II. József császár első ízben utazta be az új tartományt. A látottakkal nem volt elégedett. Maga írja Hadiknak: „ . . . Bukovina népességének növelése elsőrendű gond legyen, és hogy ez megtörténjen, mindent el kell követni, de különösebb kiadások nélkül..." Az „olcsó" telepítés egyik módja: újabb székely csoportok átcsalogatása Moldvából. Ennek érdekében 1784 augusztusában a császár általános kegyelmet hirdet azoknak, akik átjönnek. Enzenberg, az új bukovinai kormányzó Márronffi Mór szerzetest 1784 szeptemberében — megbízással — visszaküldi Moldvába. Enzenberg 1784 legvégén máris tudósíthatja Hadik Andrást Bécsbe küldött levelével, hogy Csernovicz közelébe újabb magyar csoportok érkeztek.