Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Solymár Imre-Szőts Zoltán: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (I. rész)

Ugyancsak szemtanúja volt az eseményeknek az a lembergi természetrajz-tanár, aki jóval később botanikai utazást tesz Bukovinában, s itt találkozik az egykor látott menekülők leszármazottaival. Buckow tábornok ,,viselkedéséinek, „magyarellenessége" következményeként értékeli — eléggé egyoldalúan - a határőrszervezést, s az azt követő kivándorlási hullámot. Német nyelvű munkája kuriózum. Ez az első híradás — nyomtatottan — a bukovinai székely falvakról ! A történettudomány tárgyalt korszakunkban a bukovinai magyarokkal alig foglalkozott. Szinte az egyetlen Nagyajtai Kovács István, ki levéltári iratok és levelek alapján tisztázta: „...a moldvaiak egy része a határőrszervezés idején kiköltözöttek maradéka". Foglalkozott az 1762-es eseményekkel is, de kellő értékeléshez, forráskritikához - úgy látszik - nem állott elegendő adat a rendelkezésére. Talán a források miatt, talán óvatosságból, tény az, hogy minden átmenet nélkül, egyszerűen kihagyta az 1762 és 1764 közötti eseményeket - így az 1764. január 6-i madéfalvi öldöklést is - és a Bűnvizsgáló Bizottság tevékenységének ismertetésével folytatta írását.

3 Nem mulaszthatjuk el, hogy áttekintést ne adjunk a polgári történetírás e témakörben felmutatott eredményeiről. Az első komoly tudományos összefoglalás Teleki Domonkos munkája, ki Halmágyi hivatalos működésének dokumentumait, naplóit is felhasználta. Munkája eseménytörténeti mű. A társadalmi-gazdasági hátteret és az úrbérrendezés problematikáját teljesen figyelmen kívül hagyta. Berlász Jenő — bírálatában — a konzervatív szellemnek, a főúri-nemesi történelemszemléletnek tulajdonítja ezt az érzéketlenséget. Telekinek alapvető tévedése, hogy úgy tudja, a székelység évszázados szabadságát a határőrszervezés során vesztette el. A székely jobbágyságról nincs tudomása. Atekintetben, hogy a tömeges emigráció mögött nemcsak a határőrszervezés, hanem az ország általános nyomora is állott, nem kutatott.

4 Bár a századforduló történészei közül Orbán Gyula, Ballá István is foglalkozott a témával, a kérdés legnagyobb szakértője Szádeczky Lajos maradt. Munkái máig is alapvetőek. Amint Berlász felhívja rá a figyelmet, Szádeczky modern történettudományi képzettséggel rendelkezett, s a századelő szociológiai történetszemlélete által vezetve, meglátta a szervezés keltette parasztfelkelést. Korlátait jelzi viszont, hogy ,, . . . a lázongásnak és a kivándorlásnak a társadalmi-gazdasági elnyomottságból való következését - bár a közzétett okmányok kíméletlenül rámutatnak erre — észrevehetően igyekszik palástolni". A hiányzó „szociális háttér" megrajzolására Berlász Jenő vállalkozott, 1939-ben.

5 Berlász a kameralizmus populácionisztikai elveiből a felvilágosult abszolutizmus szükségszerűen jelentkező agrárreform-politikájára következtetett.

6 A hoszszas vívódás után bevezetett új adórendszer kettős célt tűzött ki: a kincstári jövedelmek bővítését, a parasztság terheinek csökkentését. Az adótételek ezúttal az egyes vidékek pénzforgalmához igazodtak, legalábbis részben figyelembe vették az adózók rétegződését, családi állapotát. Figyelmen kívül hagyták viszont a székely társadalom sajátosságait. Az addig elfogadható mérvű állami terheket valójában megnövelték azzal, hogy minden szabad parasztot és jobbágyot adó alá vetettek.

7 Valójában ez váltotta ki a székelyek forrongását és indította el a kivándorlást Moldva felé. Hasonlóan előkészítetlen, nem kellően végiggondolt akció volt a határőrszervezés - e megközelítésből! Az utóbbi évtizedek történetírása — a kifejezetten a témával foglalkozó Vágó Béla, Szabó T. Attila, Imreh István, Bálás Gábor mellett - egyre árnyaltabbá teszi a határőrszervezés korszakának korrajzát. Különösen a felvilágosult abszolutizmus,