Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Solymár Imre-Szőts Zoltán: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (I. rész)

FORRÁSOK A BUKOVINA! SZÉKELYEK TÖRTÉNETÉNEK TANULMÁNYOZÁSÁHOZ I. rész SOLYMÁR IMRE-SZOTS ZOLTÁN /. Bevezetés ,, .. . Hol volt, hol nem volt - kezdi Fábián Ágostonná kakasdi, bukovinai székely mesemondó a véresen igaz történetet, — hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy nagy székely falu, Mádéfalva volt a neve. Egy hideg téli hajnalon ágyúszóra ébredtek az emberek. Mária Terézia leágyúztatta az egész falut. Volt ott sírás, jajgatás. Aki meg nem halt, s el tudott futni, elfutott az erdőbe, onnat' elvándoroltak Bukovinába. Keserves tél volt. öt magyar falu lett belőlük." Öt magyar falu. Messze idegenben, hat emberöltőn keresztül, magyarságukban megmaradva! Isten öt ujjával megérintette Bukovina földjét — mondja a legenda — ezért van az, hogy sorban a négy (Andrásfalva, Hadikfalva, Istensegíts, Fogadjisten), s távolabb az ötödik: Józseffalva. Itt éltek a hazatelepítésig. 1941-ben a Bácskába kerültek. Onnan rövid három év után a Dunántúlra menekültek. Az 1945-ös földreform Tolna, Baranya és Bács-Kiskun falvaiban adott házat s hazát. Hová kerültek? 2131 család a Völgységbe. (Aparhant, Bonyhád, Bonyhádvarasd, Cikó, Felsőnána, Cyöre, Izmény, Kakasd, Kéty, Kisdorog, Kismányok, Kisvejke, Lengyel, Majos, Mőcsény, Mucsfa, Nagymányok, Nagyvejke, Tabód, Tevel, Závod, Zomba.) 329 család a Tolnai-Hegyhátra. (Diósberény, Dúzs, Hőgyész, Kalaznó, Varsád.) 145 család Bátaszékre. 500 család Bács-Kiskun megyébe. (Csatalja, Gara, Vaskút.) Végül 716 család hozzánk, Baranyába : Egyházaskozárra a moldvaiak mellé, Hercegszabarra, Hidasra, Hímesházára, Palotabozsokra, Somberekre és Véméndre. Az elmúlt negyven év során eredeti, letelepüléskori elhelyezkedésük sokat módosult. A nagycsaládok igyekeztek egymás közelébe kerülni. A perifériális térségekből megindult az elköltözés. A szocialista iparosítás ipari gócai - Bonyhád, Szekszárd, Pécs, Pécsvárad, Mohács — sokakat lakóhelyváltoztatásra késztetett. Sajátos jelenség a főváros közelébe, Érdre való költözés, ahol pár ezren élnek, s örökítik tovább a bukovinai székely néphagyományokat. A többség azonban ma is Délkelet-Dunántúlon él. A negyvenes években az érdeklődés homlokterében állottak, az ötvenes és hatvanas években — úgy tűnik — elfeledkeztünk róluk. Egy sikeres televíziós vetélkedő ismét felfedeztette az ország nyilvánosságával e sokat szenvedett, kultúránk ősi rétegeit őrző népcsoportot. Addig elsősorban a szaktudomány tartotta számon