Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK, FORRÁSKÖZLÉSEK A BARANYAI GAZDASÁG- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖRÉBŐL - T. Mérey Klára: Baranya megye gyáriparának helyzete a második világháború idején és az azt követő években

forrásokból kiolvasható tudnivalók teljességét. Rövid tanulmányunkban csak néhány fontos következtetésre szerettük volna az érdeklődő olvasó figyelmét felhívni. Az 1942-ből véletlenszerűen fentmaradt gyáripari statisztika azonban sokkal több lehetőséget kínál a helytörténet kutatóinak. Munkájukat szeretném elősegíteni a Függelékben közölt táblázatokkal, melyekhez azonban magyarázat tartozik. A közgazdaságtudomány ma használt fogalomrendszere ui. más, mint amit a múltban használtak, s így az adatok félrevezetővé válhatnak. Az alábbiakban a táblázatok adatsorában való eligazodás elősegítése érdekében közöljük - az összeíróknak adott hivatalos utasítás szövege alapján

34 - a fogalmak, az egyes kategóriák magyarázatát ott, ahol az eltér mai meghatározásainktól, vagy félreértésre adhat alkalmat. Az I. táblázat a megye gyárainak gazdálkodási adataival foglalkozik — de a táblázatban szereplő egyes megnevezések alatt ma mást értünk, mint 1942-ben, a tőkés időszakban. A gyáripari éves kérdőívek számára készült utasítás szerint: Álló tőke (sic!): Az ingatlanok, gépek és egyéb üzemi felszerelések stb. 1942. év végi valószínű forgalmi értéke. Az 1942. évi beruházások és a tényleges leírások figyelembe veendők. (Az ,,érték" mai fogalmaink szerint az eladási árat jelenti.) Forgó tőke: a készpénz (valuta) és a pénzintézeti betét (takarékbetét, folyószámla és csekkszámla), értékpapírok és váltók, áruhitel, nyersanyagkészlet és árukészlet stb. értéke (ára). Termelési érték: az 1942-ben előállított és eladott összes iparcikkek forgalmi (fázis-), fényűzési, fogyasztási értéke (ára), valamint az előállított, de raktáron maradt iparcikkek év végi értéke (ára), s ezeken kívül a gyárban előállított és ugyanott feldolgozásra került (felhasznált) iparcikkek előállítási, illetve önköltségi értéke (ára). Ipari többlet vagy hiány: a gyáripari termelésnek a felhasznált anyagok költsége nélkül számított értéke (ára). A gyári berendezések közül a történettudomány számára legjobban értékelhető erőgépeket és villanymotorokat emeltük ki, azok számát és teljesítő képességét közöljük. Az erőgépek között tartották számon a lokomobilokat, és a félstabil gőzgépeket, a gázmotorokat (világító- és földgázzal, benzinnel, nyersolajjal működőket, diesel- vagy hasonló rendszerűeket), a vízturbinákat vagy egyéb motorokat A villanymotorokat használták gépek meghajtására, világításra vagy egyéb célokra. A táblázattal kapcsolatosan csak egy körülményre hívjuk fel a figyelmet: az erőgépek és a villanymotorok teljesítőképességének arányára, amelyben az előbbiek vezetnek Baranya megyében. Egy üzemre átlag 408 lóerő összteljesítmény esett ugyanakkor, amikor Dél-Dunántúlon 233, Magyarországon 416 lóerő esett egy-egy gyárra (Somogy megyében 145 lóerő esett egy üzemre). Ez az egy adat is Baranya megye iparának fejlettségét mutatja. A II. táblázat a megyei gyárak alkalmazottainak differenciálódását, a tisztviselők, művezetők, szakmunkások stb. számát tekinti át, s ezzel egy-egy gyár konkrét munkásállományáról ad információt. A táblázatban szereplő, részletezett munkásadatok a gyár októberi állapotát tükrözik (ez a statisztikai feldolgozásokban elfogadott hónap). Az októberi, az évi átlagos és az évi legnagyobb munkásszámban mutatkozó eltérés általában az iparág sajátos jellegéből adódik. Pl. a téglagyárak október hónapban már kevesebb munkást foglalkoztattak, mint a nyári „főszezonban". Ugyancsak az idény-