Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK, FORRÁSKÖZLÉSEK A BARANYAI GAZDASÁG- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖRÉBŐL - T. Mérey Klára: Baranya megye gyáriparának helyzete a második világháború idején és az azt követő években

szerű üzemelés az oka a cukorgyári munkásadatokban mutatkozó nagy eltéréseknek stb. E táblázat adatait jól felhasználhatják munkájukban a terület munkásmozgalmának történetével, illetve a gyári dolgozók szociális összetételével foglalkozó történészek. Figyelemre méltó pl., hogy Baranya megyében 100 gyárra 312 tisztviselő esett ugyanakkor, amikor Somogy megyében 179 fő, a trianoni területű Magyarországon pedig 1943-ban 1181 fő.

35 Ugyanakkor a szakmunkások 100 üzemre eső száma Baranya megyében 1089 fő, Somogyban 626, és Magyarországon 2455 fő (1943-ban). Baranya megye gyáraiban tehát lényegesen több szakmunkást alkalmaztak, mint Somogyban, de elmaradt az országos átlag mögött. Ml. táblázatunkban helyeztük el mindazokat az adatokat, amelyek a megye gyáripari üzemeinek további jellemző vonásait adják. Ez a táblázat tájékoztat a megye gyáripari üzemeinek tulajdonviszonyairól, illetve a cégformáról (egyéni, társas cég, részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság stb.). Az üzemnapok száma és az üzem kihasználtságának foka az üzemmenetről, a munkások által teljesített napi és évi munkaórák száma, kizsákmányoltságuk fokáról ad tájékoztatást. Vitathatók a gyárosok és a munkások fizetéséről közölt adatok. A gyárosoknak érdekükben állt a bérek eltitkolása, amit az összeíráshoz mellékelt utasítás is elősegített. A kérdőívhez adott utasítás szövege szerint ,,munkabér gyanánt nem egy munkás napibérét, sem heti, sem havibérét, hanem az évnegyedek első napján alkalmazva volt összes munkásoknak arra a napra esett összes egynapi munkabérét kell bejegyezni. Ha a naptári negyed első napján üzemszünet miatt vagy más okból nem voltak, a legközelebbi napon alkalmazva volt munkások számát és munkabérét kell bejegyezni, megfelelőieg átjavítva az időpontot is." A bérek pontos megállapítását az is megnehezítette, hogy több helyen jelezték: a bér egy részét természetben fizették, de ennek pénzértékét nem közölték. A bérek konkrét összehasonlítása így nem hoz igaz eredményt, s ennek alapján a munkabérek tényleges nagysága sem állapítható meg; az arányokról azonban többékevésbé az igazságnak megfelelő képet lehet alkotni. A III. táblázat a megye gyárainak tulajdonviszonyairól, a munkaidőről jó képet ad. A helytörténetírás feladata lesz az itt közölt adatok egyeztetése az egyes településekben fentmaradt, s a gyárakra vonatkozó írásbeli adatokkal vagy az emberi emlékezettel. így állhat majd össze múltunk egy fontos részlete egységes, s az igazságnak megfelelő képpé. JEGYZETEK 1 Magyar Statisztikai Zsebkönyv (továbbiakban: MSZs) VII. évf. 1938. 36-37. p. 2 MSZs XI. évf. 1942. Bp. 1943. 46-48. p. 3 Uo. XI. évf. 1942. 46-47. p. adatai alapján. 4 Ruisz Dezső: A magyar városok iparosodása. Adalékok az ipari decentralizáció kérdéséhez. Bp. É. n. (1938.) 5 Az 1941. évi népszámlálás 4. Demográfiai és foglalkozási adatok törvényhatóságok szerint. Bp. 1979. 48-49. p. adatai alapján. G Magyarország területe, népessége és népsűrűsége törvényhatóságonként. Magyar Statisztikai Évkönyv. 1942. I. köt. 9. p. és a fent idézett mű adatainak összevetése alapján. 7 MSZs XIV. évf., 1947. 114. p., továbbá T. Mérey Klára: Somogy megye gyáriparának helyzete a második világháborúban és az azt követő években. Somogy megye múltjából. Kaposvár, 1983. 307-335. p. 8 Az üzemnagyság értékelésénél azt a korabeli meghatározást vettük alapul, amelyet az akkori gyakorlat alapján Haidekker Sándor fektetett le művében, s amely szerint a középipari vállalatokat a következő adatsor jellemzi: munkásszám 20-200 fő, vállalati tőke: 50