Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK, FORRÁSKÖZLÉSEK A BARANYAI GAZDASÁG- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖRÉBŐL - T. Mérey Klára: Baranya megye gyáriparának helyzete a második világháború idején és az azt követő években

tettük - viszonylag sok volt közöttük a szünetelő üzem. Ez mutatkozik meg a munkáslétszám erős csökkenésében. A gépek teljesítőképessége viszont megnőtt, bár itt figyelembe kell vennünk, hogy a gyárak között olyan üzem is szerepel, amely részben kőfejtő volt. így 5 kőbányaüzemet jegyeztek fel, amelyek az 1942. évi gyárfelmérésben nem szerepeltek, s amelyekben 746 lóerős géppark dolgozott. Az üzemek nagy száma is jelzi az építőanyag iránti nagy keresletet. Ennek ellenére a szén-, a robbanóanyag- és a szakmunkáshiány erősen gátolta ennek az iparágnak a megfelelő fejlődését.

26 A kő-, föld-, agyagipar egyik legnagyobb gyára: a Zsolnay gyár 1946-ban mindössze 379 munkást foglalkoztatott (1942-ben - mint láttuk - 802 fő volt az átlagos munkásszám), ugyanakkor azonban a gépi teljesítmény 667 lőerő. 1942-ben 705 lóerős villanygépparkja volt. 1946-ban is feljegyezték a gyár budapesti üzemét, amelyben változatlanul egészségügyi árukat, falburkolókat állítottak elő. A nehézipar ötödik iparágában: a vegyiparban az üzemek száma nem változott, s mindkét évben (1942-ben és 1946-ban) egy-egy gyár szünetelt. A munkások létszáma és a gépek teljesítőképessége egyaránt csökkent, sőt a szükséges munkásszám sem érte el az 1942-ben feljegyzett vegyipari gyári munkásokét. Az iparszerkezetben a két keményítőgyár helyébe két kisebb, szappant, piperecikket, illetve fűszereket előállító pécsi cég lépett. Az osztrák tulajdonban volt Első Dunagőzhajózási Társaság brikettgyárát - átmeneti német tulajdonra hivatkozva (hiszen az 1938. évi Anschluss következtében ez az üzem 7 évig a birodalmi Goring Művekhez csatoltatott) - a magyar bíróság a Szovjetuniónak ítélte.

27 A vegyes magyar-szovjet vállalat: a MESZHART (Magyar-Szovjet Hajózási RT) brikettgyáraként került feljegyzésre. Adatait nem ismerjük, valószínűleg ez okozza az iparágon belül a termelő kapacitás csökkenését. A Pécsi Kokszművek Rt. háború utáni nehézségeit annak történetírója nagyon szemléletesen állítja elénk,

28 ennek ellenére termelőkapacitása kedvezően alakult, (munkásszám: 210, és 839 gépi lóerő), 1946-ban teljes üzemmel működő gyár képét mutatja. A könnyűipar ágazatai közül Baranya megyében a faipar mindig is a gyengén fejlett gyáripari ágazatok közé tartozott. 1946-ban ugyanannyi üzeme volt, mint 1942-ben, de a hordógyár adatai ekkor hiányoztak. Ennek ellenére az iparágban dolgozók száma megnőtt, igaz, a gépi teljesítmény csökkent. Ennek alapvető oka az, hogy a feljegyzett gyárak a két esztendőben nem voltak azonosak. A fűrészárut előállító üzemek száma megnőtt (6). Ezek faárusítással is foglalkoztak. A bőr-, sörte- és szőriparral foglalkozó gyárak száma eggyel megnőtt, mégpedig egy pécsi kefekötő mester üzeme érte el a gyári „rangot", ahol 3 munkás és 3,8 lóerős erőgép dolgozott. Az iparág gyári munkásainak száma 1942 és 1946 között csökkent, a gépi teljesítmény viszont nőtt. A mohácsi Alt cég munkásainak száma és a géppark teljesítőképessége csökkent. A mohácsi helyzet ismeretében ez nem csodálható, — de a pécsi bőrgyár gazdasági mutatói emelkedést mutatnak. A gyár dolgozói már a felszabadulást követő 6. napon munkába álltak. Néhány hónapig szovjet katonai parancsnokság alatt működött a gyár, majd hamarosan megalakult az üzemi Bizottság. A bőrgyárban a munka — történetírója szerint — zökkenőmentesen, töretlenül folyt,

29 s a statisztikai adatok is erre engednek következtetni. A fonó- és szövőipari gyárak száma megnőtt, de a kisebb kendergyárak közül négynek az adatai hiányoztak, ami részleges működésükre, vagy teljes szüneteltetésükre utal. Ez a hiány magyarázza a munkások számában és a gépek teljesítőképességében mutatkozó nagyarányú csökkenést az 1942. évi és 1946 között. Ehhez járul még az iparág egyik legjelentősebb üzemének, a mohácsi selyemgyár-