Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK, FORRÁSKÖZLÉSEK A BARANYAI GAZDASÁG- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖRÉBŐL - T. Mérey Klára: Baranya megye gyáriparának helyzete a második világháború idején és az azt követő években

nak a súlyos vesztesége és nehéz újraindulása. A selyemgyár úgy tudta csak elkezdeni munkáját, hogy búvárokkal emeltette ki a Dunába süllyesztett uszályokból a fonalat.

30 1946-ban már békebeli gépparkkal dolgozott. Ennek ellenére munkásainak száma és gépeinek teljesítménye (96,5 LE) nem érte el az 1942. évit. A ruházati ipar üzemeinek száma nem változott, de a németbólyi papucskészítő helyett a Pécsi Cípésziparosok Szövetkezetét találjuk a gyári címtárban, amelynek adatai azonban ismeretlenek voltak. A Quintus pécsi cipőgyár is megszűnt, helyette a Pécs Baranyai Munkás Termelő-, Értékesítő- és Fogyasztási Szövetkezet céget jegyezték fel, amely tipikusan kisüzem volt, munkásszámát és gépi erejét tekintve egyaránt. A kesztyűgyárak az 1942. évinél alacsonyabb munkásszámmai dolgoztak, de a gépi teljesítmény változatlan. A Hamerli kesztyűgyárról tudjuk, hogy abban a munka - főként anyaghiány miatt — nehezen indult, a régi kereskedelmi kapcsolatok is megszakadtak.

31 Ez tükröződik vissza abban, hogy 1946-ban a munkásállomány majdnem a felére csökkent, noha a gépi teljesítmény alig változott. A papíripar üzemeinek száma a Nátron Papírfeldolgozó üzemmel bővült, amely azonban 1946-ban, a felvétel idején szünetelt, gépe nem volt és 37 munkás számában jelentette be csak munkaerőszükségletét. Az iparág egyetlen működő üzeme a dobozgyár volt. így csupán ennek az egyetlen üzemnek az adatai mutatják az iparágon belül a Baranyában történt változást. Az adatok szerint a munkások száma nőtt 1942 és 1946 között, a gépek teljesítménye azonban csökkent. A könnyűipar utolsó ága: a nyomdaipar üzemei közül csak a Haladás Nyomda maradt meg 1942-ből, de ennek adatai hiányoztak. A „Barátság" és a „Szabadság" pécsi nyomdák munkásszáma és gépeinek teljesítőképessége az iparág hanyatlását jelzik. A háború idején valószínűleg nagyobb károsodás érte az üzemeket. Erre utal a Haladás Nyomda vezetőinek a pécsi polgármester iratai között talált, 1945 januárjában kelt panaszlevele, amely szerint az üzemet kirabolták, betűanyagot és gépeket vittek el, úgyhogy 26-ra tehető, főleg családos alkalmazottja munka nélkül van. A rablás időpontját nem közlik, de feltételezhetően ez még a felszabadulás előtt történt.

32 Az utolsó, a megye életében változatlanul fontos iparág: az élelmiszeripar, amelynek gyári jellegű üzemei számszerűen csökkentek. Munkásszámuk és a gépek teljesítőképessége is hanyatlott 1942 és 1946 között. Ez volt az az iparág, amelyre kezdettől fogva a legnagyobb gondot fordították, hiszen az élelmiszeripari üzemek beindulása létérdek volt a háború utolsó hónapjaiban és az azt követő időkben. A közigazgatás több alkalommal végeztetett felmérést, de sajnos megyénk területén az adatok csonkán maradtak az utókorra. Néhány helyen jelzik, hogy több gyár tulajdonosa elhagyta üzemét, itt a katonaság indította be a munkát, mint pl. az Első Sellyei Hengerműmalomban. Ennek tulajdonosát — zsidóként — elhurcolták, és a malom üzemeltetését a szovjet katonaság tette lehetővé.

33 Az élelmiszeripar 49 üzeméből 27 malom volt (mint láttuk, 1942-ben az 52 működő baranyai üzemből 35 volt a malom), tehát a malmok aránya az élelmiszeripar gyárain belül csökkent. Megnőtt viszont a konzerv- és a tejiparhoz tartozó üzemek száma. Ha ezek után áttekintjük a megye gyáriparának 1946. évi legfontosabb mutatóit, a nehéz-, könnyű- és élelmiszeripari bontásban, akkor kiderül, hogy, míg a nehézipar munkásszámaránya 1942-ben az összes gyári munkásnak 46%-át tette ki, 1946-ra ez az arány 55%-ra nőtt. A könnyűipar munkásainak aránya 30%-ról