Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK, FORRÁSKÖZLÉSEK A BARANYAI GAZDASÁG- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖRÉBŐL - T. Mérey Klára: Baranya megye gyáriparának helyzete a második világháború idején és az azt követő években

a felére csökkent. A Hirschler fémöntöde és fémárugyár hiányzik a gyárak sorából, a céget 1942-ben zsidó vállalatként jegyezték fel, így feltehetően tulajdonosa a faji üldözések áldozata lett. A meglevő gyárak munkásállománya azonban nem csökkent, és gépparkjuk sem változott lényegesen, az iparág veszteségét az üzemek megszűnte, illetve szüneteltetése okozta tehát. A munkásszükséglet az 1942. évinél közel 50%-kal nagyobb. A gépiparban a gyáripari üzemek száma megnőtt. A feljegyzett, 1942-ben is dolgozó üzemek gépi teljesítménye megnőtt, bár munkásállományuk csökkent. Ez az iparág a MÁV fűtőházzal bővült, továbbá gyárként jegyezték fel Varga Ferenc mohácsi és a Baranyai Gazdák Rt. pécsi gépjavító üzemét, amelyek azonban 1946-ban szüneteltek. Üj gyár volt Horváth János pécsi autó-, motor- és traktorjavító üzeme, amely adatait nem közölte. Nyilvánvalóan a szükséglet hozta létre vagy emelte gyári rangra a Mestrits Ipari és Kereskedelmi Rt. pécsi üzemét, ahol az autón kívül traktor ja vitásra is berendezkedtek. Ez jelentős üzeme volt ennek az iparágnak, munkásainak száma, az alkalmazott gépek lóerőben kifejezett összteljesítőképessége megközelítette a félszázat. A gépiparban tehát Baranya megyében a munkások száma közel egyharmaddal megnőtt 1942 és 1946 között, a gépek teljesítőképessége pedig közel kétszeresre nőtt. Ebben az iparágban egy üzem termelésébe közvetlenül is bepillanthatunk, s ez a Sopiana Gépgyár. Mint láttuk ez hadiüzemként dolgozott, de ez a „státusa" a város felszabadításával, 1944. november 29-én megszűnt, illetve átalakult. A harcok során ezt a gyárat aknatalálat érte, de a tűz gyors lokalizálásával sikerült a nagyobb kárt elhárítani. A termelő munkát azonnal elkezdték, mert hiszen a harcoló Vörös Hadsereg járműveinek karbantartására igen nagy szükség volt. A meglevő géppark rendkívül elavult volt és meglehetősen rossz állapotban, de azért a karbantartás végezhető volt vele. A gyár szovjet parancsnokot kapott és 1945. június 30-ig a szovjet hadsereg részére katonai járműveket javított, fogaskerekeket készített, autóalkatrészeket gyártott és egyéb javítási munkákat végzett. Ez alatt az idő alatt a szovjet katonák élelmiszerrel segítették a gyár munkásait. Ezzel párhuzamosan, mivel az üzem termelőképességét a hadsereg számára végzett munka nem vette teljesen igénybe, a gyár mezőgazdasági gépeket is gyárthatott. 1946-tól pedig ismét rátért a bőripari gépek intenzív gyártására, s jó propagandával sok megrendelést kapott.

23 Mindezek a konkrét adatok jól megmagyarázzák azt, hogy ebben a gyárban az 1942-ben feljegyzett 140 lóerős géppark miért növekedett 1946-ra 236 lóerőre, bár a munkások száma 118 főről 106 főre csökkent. (136 munkásra lett volna szükség !) Az ugyancsak ehhez az iparághoz tartozó mohácsi Zeitvogel gépgyár gépjavításokat végzett a háború után, régi, az 1930-as évek óta változatlan gépparkjával, 11 főnyi munkásállományával.

24 A villamosiparban az üzemek száma csak látszólag csökkent, mert a Magyar Állami Szénbányák Rt. Villamosművének telephelye változatlanul Komlón volt, csupán a központ volt Budapesten. Ha ennek a villanytelepnek a munkásszámát és a gépi teljesítményét (128 fő és 6718,3 LE) hozzáadjuk a villamosipar megyei adataihoz, azonnal kiderül, hogy ebben az iparágban sem beszélhetünk kapacitáscsökkenésről. A felszabadulást követő három évben ezen a területen is főként a háborús károk helyreállítása folyt, a hálózatfejlesztés ütemét a tulajdonviszonyok még gátolták. Ennek ellenére Baranya megye területén 1945 és 1948 között 5 község villamosítása történt meg.

25 A kő-, fö/d- és agyagiparban a gyárak száma megnőtt, de - mint azt már emlí-