Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)
TANULMÁNYOK, FORRÁSKÖZLÉSEK A BARANYAI GAZDASÁG- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖRÉBŐL - Erdősi Ferenc: Baranya közlekedési hálózatának fejlődése a 19. század második felében
A Szlavóniát Tótországgal összekötő fő postaút baranyai szakaszát a szekerek rakotton egy nap alatt tették meg és a szekcsői emelkedő kivételével nem kellett kisegítő előfogatot alkalmazni. A postaút forgalmáról Pap L. csak annyit közöl, hogy 1840-ben kéthetenkint egyszer közlekedett postakocsi Buda—Eszék-Pétervárad között, 1843 decemberétől (a helytartótanács és a magyar kancellária sürgetésére) Pest és Eszék között naponta járt a levélposta, 1854től a mollejáratok a Pest és Pécs közötti utat 17 l /n óra alatt tették meg, a Pest-EszékPétervárad úton 60 óra alatt robogtak végig (Pap Lajos: A magyar posta monográfiája. - Bp. 1939. p. 146). Az 5,13 mérföld hosszú pécs-mohácsi meilékpostaút általában kővel volt kirakva, „megkavicsozva". Tizenhárom boltozott kőhíd volt rajta (ebből három híd hármas boltozatú, 3 ölnyi nyílással, a többi 1—1,5 öl széles volt). Ezen az úton vám nem volt és egy óra alatt általában 2500 ölet tettek meg a rakott szekerek, egy lóra általában 3 q terhet számoltak a fuvarosok, előfogat besegítést csak a nyomjai és üszögi emelkedőknél igényeltek a szekerek. Az utat „az adózó nép minden jutalom nélkül karbantartja". (O. L. D. 26.). A buda—pécs-eszéki kereskedelmi út Pécstől Hidasig, a „királyhídjáig" volt kirakva kővel, a többi „természeti út". Az út vám nélküli, baranyai szakaszát (amelyen 5 fa- és 38 kőhíd volt) a jármüvek 1 2 / 3 nap alatt tették meg. A nádasdi meredek szakaszon csak előfogat segítségével lehetett felkapaszkodni, ami jó időben 30 krajcárba, rossz időben 1 váltóforintba került (O. L. D. 26.). A körmend-eszéki mellék postaút és egyben kereskedelmi út 15 1 •_> mérföldes baranyai szakasza az akkor Somogy megyéhez tartozó Szigetváron, majd Szentlőrincen, Pécsen, Szalántán, Siklóson, Lapáncsán és Baranyaváron át vezetett Eszék felé. Az út minősége változó volt, „részint kővel kirakva és megkavicsozva, részben föld," és 31 kő-, ill. 4 fahíd volt rajta, de egyik szélessége sem haladta meg a 3 ölet. Előfogat segítségre csak Turonynál szorultak a járművek. A rakott szekerek 25 óra alatt járták végig. Vámot sehol sem szedtek rajta, postaállomás viszont 7 is működött mellette. Forgalmának egy részét a Pécsett évente többször megrendezett országos vásárok és a hetente kétszeri hetivásár, valamint a Siklóson évente négyszer tartott országos vásár és a hetente egyszer tartott hetivásár képezte (O. L. D. 26.). 7 Erdősi P.: A Dél-Dunántúl úthálózatának térszerkezete és minősége a vasúthálózat kiépítése előtt (1800-1850-es évek). - Közlekedéstudományi Szemle, 1981. 1. sz. p. 25-34. 8 Erdősi F.: A Mohács—Pécsi Vasút és a mohácsi kikötő szerepe a XIX. században. — Közlekedéstudományi Szemle, 1973. 5. sz. p. 202-217. 9 Erdős }.: Kiépített közutaink a XVIII. század végén és a XIX. század első felében. - Közlekedéstudományi Szemle, 1964. 4. sz. 10 Széchenyi Imre: Somogy megye. - MTA Bp. 1892. p. 9. 11 Ruzsás L.: A kapitalista ipar fejlődésének útja a Délkelet-Dunántúlon. - MTA Dunántúli Tud. Int. Évkönyve, 1957. p. 4-5. 12 Fölkér ].: Mohács története. - Mohács, 1900. p. 54. 13 Ruzitska L: A magyar vasútépítkezések története 1914. - KÖZDOK. Bp. 1964. p. 10-11. 14 Babies A.: A pécsi szénbányászat története. - Közokt. Kiadó. 1952. p. 256. 15 Ruzitska L. i. m. p. 11. 16 Ere J.: Mohács néprajza. - Kézirat, MTA Dunántúli Tud. Intézet Könyvtára. 17 Ruzsás L i. m. p. 6. 18 Erdősi F-Lehmann A. i. m. p. 115. 19 Eisenbahnnetz der österreichischen Monarchia. - Wien. 20 Ferenc József Keleti Vasút engedély okmánya. - Vasúti Okmánytár, Pest 1871. 21 OMGE Emlékirat a magyarországi vasutak tárgyában. — Pest, Herz, 1862. 22 Denkschrift zu dem Entwürfe eines neuen Eisenbahnnetzes der österreichischen Monarchie. Verfasst im Auftrage des k. k. Ministeriums für Handel und Volkswirtschaft. — Wien. 1864. p. 13-15. 23 A Déli-Vasút már elkészült dunántúli vonalai a következők voltak: Sopron-országhatár (1847), Nagykanizsa-Murakeresztúr-országhatár (1860), Újszőny-Székesfehérvár (1860), Buda-Nagykanizsa (1861), Sopron-Szombathely-Nagykanizsa (1865). (Ruzitska L. i. m. p. 79.) 24 Denkschrift ... p. 15. 2o Szentirmai T.: Szigetvár nagyközség településföldrajza. — Geographica Pannonica XXVII. 77. Szigetvár, 1935. p. 59. 26 Babies A. i. m. 27 Németh Béla (Szigetvár monográfiája. — Szigetvár, 1903. c. könyvében) tévesen 1867-re datálta, Szentirmay pedig 1868. május 2-ában adta meg a vasút elkészültét. 28 Somogy (Kaposváron megjelenő hetilap) 1868. ápr. 14.
