Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK, FORRÁSKÖZLÉSEK A BARANYAI GAZDASÁG- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖRÉBŐL - Erdősi Ferenc: Baranya közlekedési hálózatának fejlődése a 19. század második felében

29 Képessy Á. i. m. p. 52—54. 30 Szathmáry K.: Az Alföld és Fiume nemzetgazdasági, különösen közlekedési szempontból. - Ráth Mór, Pest, 1864. 31 Hunfalvy J,: Hazánk közlekedési eszközeiről. - Pest, Eggenberger, 1867, p. 28—30. 32 Ruzitska L. i. m. p. 34. 33 Somogy, 1868. május 5. M Az ország közepét a Dél-Dunántúllal összekötő pályavariációk közül az első az 1836. évi XXV. törvény 1. §-ban szereplő Pest-Dunaföldvár-Eszék-Zimony irányú, majd az 1860-as években újabbak bukkantak fei. Az „Entwurf eines neuen Eisenbahnnetzes der österreichischen Monarchie" c, Bécsben 1864-ben kiadott munkában (p. 15.) szerepel a Székesfehérvár-Pécs-Eszék vasút terve, az 1867. évi Mikó-féle tervben Székesfehérvár-Szentlőrinc-Pécs pályáról olvashatunk. 1869. VII. 20. és 1870. X, 19. és 20. dátummal előmunkálati engedélyeket adtak a Buda-Mohács pályára, 1873. IV. 10. és V. 13. dátummal a Buda-Mohács, ill. Buda-Villány—Eszék, 1875. V. 5. dátummal a Buda-Dombóvár pályára. 1869-ben a Pongrátz testvérek kaptak előmunkálati engedélyt a Zákány—KaposvárDombóvár-Szekszárd-Báta-Mohács-Baranyavár-Eszék pályára, ill. az ebből kiágazó Szekszárd-Tolna-Paks—Földvár—Adony—Buda irányú pályára. Ugyanebben az évben Springer Miksa a Bátaszék-Baja—Szeged-Arad és Bátaszék-Mohács irányú pályára; 1872-ben Trefort Ágoston, báró Sina Simon, gróf Zichy Nándor a Székesfehérvár-Kalóz-SimontornyaKölesd—Szekszárd—Mohács irányú pályára. Az 1873. évi Tisza Lajos-féle ellentervben már egy Buda-Adony-Sárbogárd-SzekszárdBonyhád-Hidas-Szellő-Bozsok—Villány—Magyarbóly irányú vasút szerepel (Vaszkó Á. feljeayzései a bp.-pécsi fővonal tervezésének előzményeiről, Bp. 1982. okt.). 35 Thalv szerint fennállott annak is a veszélye, hogy ha időben nem készül el a pestzimonyi pálya, úqy az osztrák államvasút a keleti, balkáni csatlakozást a saját temesvárorsovai vasútjával akarja Románián és Bulgárián keresztül megteremteni és mindent megtesz, hoqy a létesítendő állami vasutakat meqszerezze, ezt szolgálhatja a kikinda—pancsovai vonal. Az utóbbi rövid időn belül megépülésére számítva Thaly úqy vélte, hogy elveszti fontosságát a Duna—Tisza közén tervezett maqyar állami vasút, mivel úqy sem lesr versenyképes az osztrák kézbe kerülő nis-belgrád-bodenbachi 1424 km hosszú vonallal. Az a qondolat is felmerült, hoqy mivel Oroszország a DÓnszláv politikával erős befolyást qyakorolt Bulgáriára és Szerbiára, a monarchiának tulaidonképpen nem érdeke a Szalonikiből ezen államok területén a Kárpát-medencébe vezető vasutat létesíteni, érvként megemlíti, hoqy uqyanezen ok miatt fektetett csak kevés súlyt a monarchia a közös kormánya a Dunán bonyolítandó keleti kereskedelemre (Thaly E.: A budapest—zimonyi vasút. - Nemzetgazdasáai Szemle, 1879. 11. sz. p. 1-50.). 36 Az osztrákok viszont Magyarországot teljesen elkerülve, Bécs—Steinbrück-Zágráb-Sziszek irányában akartak a boszniai vasúthoz csatlakozni. Thaly úay vélte, hogy a maqyar érdekeket az osztrák alternatívával versenyezni képes budapest—bródi vasúttal meq lehet védeni, amelyre azonban sürgősen szükség lett volna, mert a rivális osztrák vonal bécs— sziszeki csatlakozása már megvolt és a boszniai vasutak novi—banjalukai része is kiépült (Thalv E. i. m.). 37 Záray Károly: A Baranyát érdeklő vasúti tervek. „A Dunántúl, különösen déli része eddigelé . . . élénk kereskedelmi összeköttetésben állott úgy a határőrvidék keleti részével, mint keleti és északi Boszniával s az onnan szállított gabona, takarmányfélék, különösen pedig a nagy mennyiségben piaczra hozott sertés kereskedelmünkben jelentékeny tényezőt képezett. Jelenleg a budapest-zimonyi ú. n. keleti vasútvonal által azonban ezen bevásárlási forrásaink s ipari czikkeink fogyasztási piaczai, ha ránk nézve nem is semmisülnek meq egészen, egy részben mégis elvonatnak tőlünk, ha nem sikerülend a nagy keleti vasúthálózattal egyenes összeköttetésbe jutnunk. Ezen ügy érdekében már megindult a mozgalom. Az öszszeköttetés irányára nézve azonban eltérők az illetékes körök nézetei. Az egyik terv szerint a Dunántúl egy Vukovártól Péterváradig építendő vasúttal lenne a keleti vasúttal összekötve. E terv azonban alig jöhet számításba, mert ennek építése az ottani talajviszonyok miatt felette költséges lenne, Szlavóniai tulajdonképpeni termelővidékétől távol esik, csak kevés lakóhelyet érint, s ezeknek forgalma is a vasúti vonallal mindvégig paralell Dunába gravitál. Az összeköttetés másik tervének kivitele ma már csak idő kérdése, amennyiben az 1877. évi 24. tc. 1. §-nak a) pontja azt rendeli, hogy Mitroviczától Vinkovczén át Sziszekig építtessék vasútvonal az 1880. évi XLII. tc. 4. §-a által pedig utasíttatik a m. kir. minisztérium, hogy még a folyó évi ülésszakban az 1877. XXIV. tc. 10. §-a értelmében terjesszen elő törvényjavaslatot, hogy a zimony-mitroviczai vasút kiépítése kellő időben biztosíttassák.