Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Nagy Lajos: A kurucok és rácok pusztításai Baranya vármegyében 1704 elején

nehezítette a rossz közbiztonság; mint az országban mindenhol, úgy Pécsen is fellángolta vallási türelmetlenség. A három fő nemzetiség lélekszáma csak 1715/16 és 1719 között kezdett újra emelkedni. Mint a táblázaton látható, Pécsen csak az 1720-as évek közepén írtak össze ismét annyi adófizetőt, ahányat 1701-ben találtak. A pécsi összeírásokat összehasonlítva szembetűnt a nevek kicserélődése. Ezt elsősorban az 1704. évi két vérengzéssel magyarázzuk. A szabadságharc előtt Pécsen élt németek közül alig néhánynak a nevét találtuk meg 1711-ben és később. Őket a kurucok és a rácok egyaránt gyűlölték és irtották.

117 Akik túlélték az öldökléseket és elmenkülhettek innen, az emlékek súlya miatt sem igen tértek ide viszsza. Viszonylag legtöbben a magyarok maradtak meg a régiek közül: az 1701-ben itt éltek 20%-a. Voltak köztük módosak, akiket ide kötött a ház és a föld, de szegény, kétkezi munkások nevével is találkoztunk folyamatosan. A rác és a horvát átmehetett Szlavóniába, a német a régebbi hazájába, de a magyar csak ebben az országban maradhatott. Nemcsak azért, mert a régi törvények őt a földhöz láncolták. A több évszázados tapasztalat arra is megtanította, hogy háború idején ebben a hazában máshol nem élhetne nagyobb biztonságban, mint a rokonok és a falubeliek között. A régiek közül Pécsen maradt, vagy oda visszatért lakosok számának az alakulását a 2. sz. táblázaton mutatjuk be. 2. sz. táblázat Az 1701-ben összeírtak közül Pécsett élt magyar szláv német görög összesen fő % fő % fő % fő % fő % 1701-ben 176 100 365 100 136 100 17 100 725 100 1711/12-ben 40 23 64 18 7 5 — — 111 15 1713-ban 31 18 46 13 6 4 5 29 88 12 1715/16-ban 35 20 39 11 7 5 1 6 82 11 Az összeírásokban találkoztunk olyan régi lakosok nevével is, akik 1711 után költöztek vissza Pécsre. így 1711 és 1713 között 7 magyar, 13 szláv, 3 német és 5 görög telepedett le ismét a régi városában. Még 1713 és 1715 között is jöttek 24-en: 12 magyar, 10 szláv, 1 német és 1 görög. A püspöki városba ekkor már csak a római katolikusokat fogadták be.

118 Arra nem találtunk magyarázatot, hogy a hitéhez bizonyára ragaszkodó görögöt miért engedték visszatelepülni. Legkevesebben a németek jöttek vissza. Mint említettük, 1704-ben valószínűleg közülük haltak meg legtöbben. Aki megmaradt és elmenekült Pécsről, nemigen igyekezett visszatelepülni ebbe a mindinkább függő helyzetbe kényszerített városba. Nesselrode püspök ugyanis a szabadságharc után visszatért a székhelyére és a polgárság még megmaradt kiváltságait is megszüntette. így azután a németek, akik szabadon költözhettek és az ország többi városában is letelepedhettek, nem vállalták a jobbágysorsot. Közülük Pécsre inkább csak a módosabbak tértek vissza, akiket a vagyonuk jobban helyhez kötött.