Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Vargha Dezső: Vizsgálatok Pécs thj. város gazdálkodásáról és tisztviselőinek, alkalmazottainak helyzetéről (1929-1944)

tározta meg működési szabályzatukat, hagyta jóvá árszabásukat, működésüket, s döntött személyi kérdésekben is. 1940-re gyakorlatilag kezelésébe vett minden olyan tevékenységet, amelyet a rendelkezés előírt, s meghatározó volt a város élete szempontjából. Vegyük sorra most a városi közüzemeket, működésüket, a vizsgált időszakunkban : 1. Vízvezetéki, csatorna-, köztisztasági és fürdőüzem : A 30-as évek végére az addig külön-külön üzemelő közüzemeket összevonták a városban, ezen intézkedések is a gazdaságosabb üzemelést szolgálták. Tárgyalt korszakunk első évében, 1929-ben készült el a Szigeti városrész csatornahálózata, amely 27 000 pengős túllépést hozott, de a Szigeti országút nyomvonalán kiépült a jó ivóvízellátás rendszere.

60 A polgármester időről időre visszatért a vízmű fogyasztására, a vízkészlet állására, ilyenkor ismertette az elmúlt év fontosabb adatait is. Az 1929-es évről szólván megemlítette, hogy a város vízkészletét biztosító Tettye-forrás maximális napi termelése 12 000 m

3 volt.

61 A 30-as évek közepén került sor a városi harmadik vízvezetéki zóna kiépítésére, amely a város északi részén 2000 embert látott el ivóvízzel. Az érdekelt lakosok 4,75 P./fm. hozzájárulást fizettek, az összköltség 90 000 pengő volt.

62 A vízkészlet fokozása érdekében a tortyogói vízművet önállósították és villanyteleppel látták el, sőt megkezdték a mecseki artézi víz utáni kutatást is.

63 A közüzemek egyesülésének évében, 1941-ben megindult a negyedik zóna kiépítése a Mecseken, sőt újabb csatornázási terv készült az egész városra vonatkozóan,

64 2. Gázmű; Tárgyalt korszakunkra esik a gázgyártás korszerűsítése utáni időszak: ugyanis az 1926-31. közti években végezték el a gyár rekonstrukcióját. Az 1870-ben alapított légszeszgyár a mind korszerűbb követelményeknek úgy próbált megfelelni, hogy berendezéseit, hálózatát többször korszerűsítették. Tárgyalt korszakunk előtt, 1926-ban kezdődött az a munka, melyben új kemencét építettek, a vezetéki hálózatot kiszélesítették. Ezzel párhuzamosan csökkent a gázlámpák száma - 1927-ben még 210 volt, egy évvel később számuk 61-re apadt, a háborús elsötétítés miatt 1942-ben teljesen leállították ezt a világítást -, másfelől a propaganda hatására megnőtt a gázbekapcsolási igény. A válság alatt a fölhasznált gáz mennyisége csökkent: az 1929-es fogyasztói szám 1247-ről 1400-ra nőtt ugyan 1932-re, de a 839 000 m

3-es fogyasztás 708 000 m

3-re mérséklődött. A mélypont 1934-ben volt, ekkor a felvilágosító munka összes fajtájára szükség volt az emelés érdekében. A pécsi Kokszművekkel kötött megállapodás értelmében 1 m

3 gáz szállítását 5 fillérért vállalták. A gázműveket részvénytársaságként 1934-ben alapították és a megállapodás további pontjai szerint 1935. október 31-től a kokszművek a termeléssel, a gázmű az elosztással, szolgáltatásokkal foglalkozik. Addig a légszesztelep éves nyeresége 30 000 pengő volt, ez 1935-től a kétszeresére emelkedett. Az áramot a DGT-től vette át 7, ill. 6 filléres egységáron KWh-ként, ezen fölül „városi haszonrészesedés" címén 0,6 f/KWh árat számítottak föl. A kokszmű nagy veszteségeket szenvedett a 30-as évek végén, s csak 1942-re fordult meg a helyzet. Ekkor a Zsolnay gyárnak pl. 4,5 f/m

3 egységárért adták a gázt. A háborús évek alatt évi 10 000 tonnával növelték a koksztermelést, a gáz értékesítése is biztosítva volt.

65