Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Koroknai Ákos: A dualizmus kori parlamenti választások a Délkelet-Dunántúlon (II. rész)

(2,9%). Mindez az értelmiségi pálya csekély presztízsét jelzi, azt, hogy az értelmiségi foglalkozásúak, ha csak tehették, és erre elsősorban a városokban nyílt lehetőség — nem az értelmiség jogcímén szereztek választói jogosultságot. DK-Dunántúlon 1893-ban végeredményben 4759 választójogosult értelmiségi foglalkozásút tartottak nyilván a választók között, azaz a választók 7,2%-át. Ezzel szemben az értelmiség jogcímén mindössze 3517 szavazott, azaz a választóknak csak 5,4%-a. A ország egyéb foglalkozású és választójogosultsággal rendelkező polgárainak csupán 1,6%-a (108 fő) élt Baranya megyében. E csoport legnagyobb mértékben Tolna és Somogy megyékben volt jelen. Dunántúlon a válasziójoggal rendelkezők összességét tekintve Baranya és Somogy megye Vas és Zala megye után következett, de Tolnát is csak Sopron megye előzte meg. A dk-dunántúli erős politikai ellenzékiség kifejeződött így a választók számának relatív magasságában is. A dk-dunántúli régióban általában a régi jogon választók aránya a többi dunántúli megyéhez képest igen alacsony volt, ami a régióbeli régi nemesség relatív kisebb arányával függött össze. Ugyanakkor a földbirtok alapján szavazati jogosultsághoz jutottak részesedése az ország választójoggal rendelkező lakossága között többnyire és lényegesen meghaladta más dunántúli megyék részesedését, ami a századfordulóra átalakult birtokmegoszlási viszonyoknak volt a következménye. A dk-dunántúli megyék - Vas és Zala megyék részesedése után - következtek. Ez a nagy- és dzsentribirtok megyék közti eloszlásának különbözőségéből fakadt. Amíg azonban 1896-ban a régi jogon választók megoszlási aránya az egyes választójogosult kategóriák között 5,4%-ot tett ki, addig a dk-dunántúli régióban átlagban nem érte el az 1%-ot. Országosan a választóknak 65,8%-a szavazhatott a földbirtok jogcíme alapján, de DK-Dunántúlon a már említett birtokstruktúra folytán 77-78%-a. A házbirtok jogcímén választók vonatkozásában Baranyánál kedvezőtlenebb részesedéssel csupán Esztergom megye rendelkezett, viszont Somogy a harmadik helyen állt a Dunántúlon, — Vas és Zala megye után, míg Tolna a tisztes középső zónában helyezkedett el. A jövedelem jogcímén választók számaránya DK-Dunántúlon általában magasabb volt, mint más dunántúli megyéknél, ami az élénk gabona- és borkereskedelemben találja magyarázatát. Az ipari és kereskedelmi tevékenység intenzitása tükröződik a vasi, zalai viszonylag magas választói részesedési arányban is. Bár az értelmiség jogcímén választói joghoz jutottak száma DK-Dunántúlon is meglehetősen csekély volt, mégis részesedésük az összválasztókból a dunántúli megyékhez képest kedvezőbbnek tekinthető, Vas megye kivételével. Bánffy rendkívül ügyes választási taktikájával: a kormánypárti erők koncentrációjával, az ellenzéki választók helyenkénti megosztásával olyan kerületekben is győzött, amelyek addig kifejezetten ellenzéki pártállásúak voltak. Kaposvári győzelmében pl. nemcsak a jelölt Vörös László kereskedelemügyi államtitkár jól megválasztott személye, de az is közrejátszott, hogy a városi iparosokat, kereskedőket és házbirtokósokat is sikerült megnyernie a Szabadelvű Párt számára a város gazdasági fejlődését előmozdító állami támogatás kilátásba helyezésével, míg az ellenzéki értelmiséget háttérbe szorítania. A választási statisztikák ugyanakkor a maguk nyerseségében tárják fel, hogy az elvi kormányprogramok mennyire nem valósultak meg. Bánffy ugyan pl. tervbe vette a polgári elemnek (iparosok, kereskedők) nagyobb mérvű támogatását, de ez nem következett be. Kisebb helyi részintézkedésekkel bár rokonszenvet ébresztett egyes jelöltjei iránt, de átfogó sikerre nem számíthatott. A nagyszámú kisipa-