Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Koroknai Ákos: A dualizmus kori parlamenti választások a Délkelet-Dunántúlon (II. rész)

(19 illetve 21%-kal). Szekszárdon azonban az önálló iparosoknak csak 18%-a, a kereskedőknek 57%-a, míg Pakson 25%-a, illetve 63%-a kapott szavazati jogot. A kerületi választójogosultak között azonban Pakson az iparos foglalkozásúak aránya 16%-ot, a kereskedőké 7,5%-ot, míg Szekszárdon 9%-ot tett ki. A három megyében a jövedelem után választók súlya Baranyában volt a legkisebb, ahol 1896-ban az összválasztóknak csak 6%-át adták, míg Somogyban 10%-át és Tolnában 13%-át. Más volt a helyzet az értelmiségiek csoportjában. A kormánytól egzisztenciálisan függő értelmiség az előző választói csoportokhoz képest megkülönböztetett helyzetnek örvendett. Az önálló foglalkozású és választókorú értelmiségieknek országosan is csak 36%-a nem jutott szavazati joghoz, a megyei választókerületekben pedig 33%-a. Hátrányos helyzetben elsősorban a törvényhatósági jogú városok értelmisége volt. Itt az értelmiségieknek 43%-a nem rendelkezett szavazati jogosultsággal. A pécsi városi kerületben ez az arány 23,5%-ot tett ki és kedvezőbb volt az országos átlagnál. A 945 önálló értelmiségi foglalkozásúból 723 fő nyert szavazati jogot, azaz több mint háromnegyed részük. Az értelmiségi jogcím alapján azonban csak töredékük választott. Igen jellemző ez magatartás- és mentalitás-vizsgálati oldalról. Pécsett az 1894 választójogosult közül mindössze 82 fő (4,3%) választott a magasabb értelmiség után. DK-Dunántúlon Baranya és Tolna megye választókorú és önálló státuszú értelmisége kb. az országos átlagnak megfelelően — kevés szavazati jogot kapott. Egyes kerületekben kifejezetten kedvezőtlen viszonyok uralkodtak. A szalántai és mohácsi ellenzéki kerület választókorú értelmiségének 48, illetve 49%-a a paksinak pedig 46%-a nem rendelkezett választójogosultsággal. Ez az arány a siklósi és bonyhádi kerületben 17,5, illetve 19,5%-ot ért el. Somogyban ennél kiegyensúlyozottabb a kép. A választókorú, de választójogosultsággal nem rendelkező értelmiségiek aránya itt átlagosan 29% volt, és az egyes választókerületekben sem több mint 23-24%. Az ország értelmiségi foglalkozású választóinak 5,2%-a élt DK-Dunántúlon, az önálló foglalkozású értelmiségieknek azonban csak 4,8%-a, azaz a régióra az értelmiségieknek magasabb arányú szavazati jogosultsága jellemző, függetlenül attól, hogy jelentős mértékben más választói jogcím alatt szavaztak. Az értelmiségi foglalkozású választók régióbeli eloszlásánál nagyobb aránytalanság csak Baranyánál mutatkozik. Erre a megyére jutott az értelmiségi foglalkozású választóknak 23,5%-a, míg az összválasztóknak 37%-a, illetve az össznépességnek 32%-a. Pécsre viszont a régióbeli összválasztók 1893. évi 2,9%-ával szemben az értelmiségi foglalkozású szavazóknak 15,2%-a jutott. Baranyában a választójogosult értelmiségi foglalkozásúak leginkább az ellenzéki dárdai, mohácsi és siklósi kerületekben koncentrálódtak (53%). A somogyi választók között Kaposvárott volt a legmagasabb az értelmiségi választók aránya (23%), jóllehet a 394 értelmiségi foglalkozású választóval szemben csak 229 fő szavazott 1893-ban a magasabb értelmiség jogcíme alapján, és 1896-ban sem több mint 239 fő. Tolnában a kormánypárti bonyhádi választójogosult értelmiségi foglalkozásúak aránya 1896-ban a megyei választójogosultak számához képest 16%-ot tett ki, míg Szekszárdon 24%-ot. DK-Dunántúlon az értelmiségi jogcím alapján választók aránya az összválasztók között 1896-ban kedvezőtlen volt. A Baranya megyei átlag 4,7%-ot tett ki, Somogyban 6%-ot és Tolnában sem többet 6,5%-nál. Az értelmiség jogcímén választók a baranyai dárdai és a Tolna megyei pincehelyi kerületben érték el a legnagyobb arányt (7%-ot). A legkisebb súllyal a szentlőrinci kerület választói szerepeltek