Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Koroknai Ákos: A dualizmus kori parlamenti választások a Délkelet-Dunántúlon (II. rész)

sorolták, mint ahogyan a választói jogcím-kategóriákba besorozottak — amint arra másutt már kitértünk - foglalkozás szerint bizonyos törvényszerűségek érvényesülése mellett különböztek egymástól. A Baranya megyei kerületekben pl. a a kisiparosok és kereskedők együttesen csak közel felét (kb. 40-46%-át) alkották a jövedelem alapján választóknak, míg Pécsett nem egész egyötödét. Baranyában a jövedelem jogcíme után választók száma és aránya lényegileg változatlannak tekinthető. Kisebb mérvű növekedés csupán a függetlenségi dárdai, a kormánypárti pécsváradi és sásdi kerületben mutatkozott. Pécsett ugyanakkor azonban 1008 főről 1096 főre emelkedett 189ó-ban a jövedelem jogcímén választók száma, ami által ez a csoport 55%-kal részesedett az összválasztók számából. Pécsett 1893-ban 487 választójogosult iparost és 200 kereskedőt vettek fel a választói névjegyzékbe. Amíg azonban a megyei kerületben a kisiparos és kereskedő foglalkozásúaknak legalább 90%-a jövedelme után választott, addig Pécsett csak 57—70%-a. A jövedelem jogcímén választók számbeli növekedése így nem a választójogosult kisiparosok és kereskedők számának növekedéséből fakadt (mert számuk 1893-189ó között lényegében nem változott), hanem abból, hogy a más foglalkozási csoporthoz tartozók is ezen a jogcímen szavaztak, amint arra már utaltunk. A jövedelem után választók számának növekedése Pécsett az ellenzéki Pécsi Figyelőnek a támadását is kiváltotta. A lapban „Zsidó szavazatok" címmel cikk jelent meg, ami a kormánypárti Pécsi Naplóban is visszhangot keltett. A vitát a választások előtt az robbantotta ki, hogy vajon melyik pártot támogatják majd az izraelita vallású polgárok, vállalkozók, iparosok és kereskedők. A Pécsi Figyelő azzal vádolta a Szabadelvű Pártot, hogy a „zsidó szavazatokat" magának biztosítja. Ez, valóban így is történt, mert az antiszemitizmussal átitatott Néppárt, a vele rokonszenvező Nemzeti Párt, valamint a függelenségiek Ugron-frakciója semmiféle bizonságot nem kínált programjával az izraelita felekezethez tartozó és választójogosult polgároknak. A kormánypárt épp ennek tudatában fejtette ki, hogy özeknek a választóknak a helye csak a „szabadelvűek táborában" lehet, ott, ahol a jogokban és kötelességekben egyenlőknek tekintik őket, ahol nem szítják felekezeti alapon az antiszemitizmust.

205 Somogyban a jövedelem alapján választók együttese az 1893. évi 2287 főről 189ő-ra 2377 főre gyarapodott. A növekedés nem csekély része (64 fő) a kormánypárti kaposvári kerületre jutott. Az iparosok, kereskedők aránya Kaposvárott a kerületi összválasztókon belül összesen 16%-ot tett ki. A 373 választójogosult iparos és kereskedő foglalkozásúaknak azonban itt is cSak egy része számítható a jövedelem jogcímén választók közé. Ez utóbbiak száma 526 főt ért el 1893-ban, sőt 189ő-ban 590 főt. A jövedelem után választók száma még a nagyatádi, szili és tabi kerületekben növekedett kisebb mértékben. Tolnában a jövedelem alapján választók száma összességében nem igen változott. Számuk kb. 4,5%-kal csökkent 1893-1896 között. A megyén belül azonban a függetlenségi pártállású paksi kerületben 24%-os, az úgyszintén függetlenségi szekszárdi kerületben pedig a megyei átlagnak megfelelő mértékű csökkenés állt be, miközben a paksi kerületre a megye iparos és kereskedő foglalkozású választóinak 26%-a jutott 1893-ban. Amíg azonban a paksi kerületben a jövedelem jogcímén választók aránya 24%-ot tett ki 1893-ban, addig 1896-ban már csak 19%-ot a jövedelem után választók megyei számához képest. Szekszárdon ez az arány a kb. 4%-os csökkenés ellenére is változatlan (29%) maradt. Az önálló és választókorú iparos és kereskedő foglalkozásúaknak legnagyobb része (22-22%) Tolnában Szekszárdra jutott, majd a paksi kerület következett