Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Koroknai Ákos: A dualizmus kori parlamenti választások a Délkelet-Dunántúlon (II. rész)

csonyabb, mint Baranyában, de a szili és nagyatádi kerületekben - a pártállástól függetlenül - a választókorú házbirtokosok, magánzók és nyugdíjasok 89-91%-a nélkülözni kényszerült a választói jogosultságot. Tolnában ezzel szemben csupán 55%-ban nem szavazhattak. Igaz viszont, hogy a szóródások igen jelentékenyek. Amíg pl. a függetlenségi pártállású kölesdi kerület választókorú házbirtokosainak magánzóinak és nyugdíjasainak 96%-a kívülrekedt a politikai jogok gyakorlásában, addig az ugyancsak függetlenségi szekszárdi központban az önálló házbirtokosok, magánzók és nyugdíjasok számát a választójogot gyakorlóké meghaladta. Az ország statisztikailag önálló iparűzőinek közel 8%-a jutott a DK-Dunántúlra. Régióbeli eloszlásuk - Somogyot kivéve - arányosnak tekinthető az összlakosság és a választókorú lakosság viszonylatában. A 24 780 önálló és választókorú egzisztenciából azonban csak 4257 fő választhatott, az ország választójogosult iparűzőinek kb. 6,5%-a. Az, hogy kiket tekintettek önálló iparosoknak, már az előzőekben kifejtettük. A régióban Pécsre a statisztikailag önálló iparűzők 5,4%-a jutott, de az iparos választóknak már 11%-a. Ezek a látszólag kedvezőbb arányok azonban elenyésznek, ha figyelembe vesszük, hogy az ország választókorú iparűzőinek 79%-a nem rendelkezett szavazati joggal, mert csak statisztikai értelemben minősült önállónak, s hogy DK-Dunántúlon még ennél is kedvezőtlenebb a kép. A baranyai választókorú iparosok 87%-a, a somogyiak és tolnaiak 82%-a, sőt még a pécsi városi kerület iparosainak is 64%-a a választásra jogosult iparosok körén kívül maradt. Baranyában a függetlenségi dárdai, Somogyban a részben függetlenségi tabi, Tolnában pedig a szintén függetlenségi kölesdi kerület iparosainak alig 10%-a választhatott. Az eddigiekben az önálló egzisztenciák és a közülük választásra jogosultak arányai egymáshoz képest - az országos adatokhoz viszonyítottan - kisebb arányeltolódásokat mutatnak. Az önálló foglalkozású és választójogú kereskedői népességnél ez nem állapítható meg (5,4-5,5%), aminek az az oka, hogy a statisztika a kereskedőt jobban differenciálta, mint az iparost. Ennek ellenére a 3820 önálló és választókorú kereskedőnek csak a fele jutott szavazati joghoz. A legtöbb választásra jogosult kereskedőt Tolnában írták össze. Amíg Tolna megyére a régió összválasztóinak kb. 25%-a, addig a kereskedő-választók 37%-a jutott. A Pécs városi kerületben ez az arány 2,9, illetve 10,4%-ot tett ki. Baranyában erősebb, Somogyban kisebb eltérések rögzíthetők az összválasztókhoz képest. Az önálló kereskedői réteg kihagyása a választói névjegyzékekből 50% körül mozgott, és a szóródások is viszonylag szűkebb határok közé szorultak (37-63%), ellentétben az iparosokkal, ahol a szélső értékek 36-94% között helyezkedtek el. Mindebből egyértelműen kitűnik, hogy a Bánffy-kormány e rétegek megnyerésére a valóságban semmit sem tett. A 48-as hagyományokat őrző iparos és kereskedő rétegek a választójog kiterjesztése szempontjából továbbra is veszélyes elemeknek minősültek. Az 1893. évi kimutatás az iparűző és kereskedő választókat külön foglalkozási csoportonként tüntette fel. Az 1896. évi „sommás kimutatás" azonban már csak a jövedelem után választók körét adta meg. Az iparosok és kereskedők választói csoportjainak adatait ezért összevontuk, hogy az 1893—1896 közötti évek eltéréseinek értékeléséhez megközelítően azonos alapunk legyen. Az 1893. évi iparűző és kereskedő választók száma korántsem egyezik meg az 1896. évi jövedelem utáni választójogosultak számával, mert ez utóbbi választói jogcím kategóriájába az egyéb foglalkozásúakat is, mint pl. a szabadfoglalkozásúaknak egy részét is, be-