Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Koroknai Ákos: A dualizmus kori parlamenti választások a Délkelet-Dunántúlon (II. rész)

jogosult házbirtokosok 41,6%-a Tolna megyére jutott, messze megelőzve pl. a pécsi városi kerületet (30,6%), vagy Baranya megyét, amelyben a 780 statisztikailag önálló házbirtokos, magánzó és nyugdíjas közül csak 90 fő nyert szavazati jogot. A házbirtok jogcímén választók száma 1893-1896 között Baranyában stagnált, Tolnában mérsékelten (6%-kal), míg Somogyban erősen (35%-kal) növekedett. A házbirtokos, magánzó és nyugdíjas foglalkozású választók többsége Baranyában a nemzeti, illetve kormánypárti mohácsi és pécsváradi kerületre jutott (29%, illetve 27%) .Mindkét kerületben azonban számarányuk így is csak fél százalék körül mozgott. A házbirtok jogcímén választók száma Pécsváradon 133%-kal növekedett, míg Sásdon 75%-kal (4 főről 1 főre) csökkent. Mindkét kerület a kormánypártot erősítette. Pécsett ugyanakkor az 1893. évi 565 házbirtokos választó helyett 1896-ban már 602 fő (7%-kal több) szavazhatott. Arányuk a kerületi összválasztók között 30% körül mozgott. Somogyban a házbirtok jogcíme után szavazók száma 1893-1896 között a kaposvári kerületben növekedett legerősebben: 65%-kal (58 főről 96 főre). A megyei növekedési átlag is elég erőteljes: 35% volt. A házbirtok jogcímén választók aránya a kerület összválasztói között azonban csak 2,7%-ot tett ki. Ugyanakkor pl. a nemzeti párti marcali kerületben 1896-ban a választói névjegyzékbe egyetlen házbirtokost sem vettek fel, míg 1893-ban 12 főt, a házbirtok alapján választóknak 10%-át a megyében. Amit az egyes kerületek a házbirtok jogcímén szavazóknál elvesztettek, azt lényegében Kaposvár kapta meg. A kormánypárti taktika Kaposvárott bevált. A házbirtok jogcímén választók megnövekedett száma a Szabadelvű Párt győzelmét segítette elő. Ugyanakkor a Nemzeti Párt oldalán álló marcali kerületben a választókorú ellenzéki házbirtokosok, magánzók és nyugdíjasok megfosztása a szavazati jogtól nem érte el a kívánt hatást, legfeljebb csak felbőszítette az ellenzéket. Baranyában viszont lényegesen több volt a házbirtokos, magánzó és nyugdíjas foglalkozásúak száma, mint akik a házbirtok jogcímén szavaztak. Somogyban 1893-ban mindössze 92 fő választott a házbirtok jogcímén, és a választók között 118 főt számlált a házbirtokos, magánzó és nyugdíjas foglalkozásúak csoportja. Tolnában kisebb mérvű átstrukturálódás ment végbe. Itt elsősorban a kormánypárti bonyhádi kerület nyert újabb házbirtok jogcímén választókat. 1893-1896 között 24%-kal növekedett számuk. A függetlenségi pincehelyi kerületben ez a növekedési arány 23%-ot tett ki. A házbirtokos, magánzó és nyugdíjas foglalkozásúalcnak 8,6%-a, illetve 8,3%-a jutott e két kerületre a megyén belül. Kerületen belüli arányuk azonban csak 2% körül mozgott. Ugyanakkor a paksi függetlenségi kerület 1893. évi 42 házbirtok jogcímén választójával szemben 1896-ban csak 35 fő nyert szavazati jogot. A megyében csupán a szintén függetlenségi szekszárdi kerületben érte el a házbirtokos, magánzó és nyugdíjas foglalkozási csoport aránya az összválasztók közti legmagasabb nagyságrendet: a 6%-ot. A házbirtokosok, magánzók és nyugdíjasok foglalkozási csoportjában a választójogban nem részesülők aránya országosan 25%-ot tett ki, míg az ország törvényhatósági jogú városaiban 13%-ot (de Pécsett 53%-ot!) és a megyei kerületekben átlagosan 66%-ot. Csak az önálló képviselőjoggal nem rendelkező városokban választhatott több házbirtokos, magánzó és nyugdíjas, mint amennyi önálló egzisztenciát tartottak nyilván. E tekintetben a DK-Dunántúlon Baranya helyzete volt a legkedvezőtlenebb. A választókorú házbirtokosok, magánzók és nyugdíjasok 88%-a nem kapott szavazati jogot; a dárdai és szalántai függetlenségi kerületekben a kimaradottak aránya elérte a 93, illetve a 96%-ot. Somogyban az e csoportból szavazati jog nélkül maradottak aránya mintegy 10%-kal volt átlagosan ala-