Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Koroknai Ákos: A dualizmus kori parlamenti választások a Délkelet-Dunántúlon (II. rész)

zási áganként változó mértékben - a más foglalkozási csoportokba tartozók is háztulajdonhoz jussanak, s ez a városi ház szerzésére irányuló törekvés valóban tapasztalható is szinte valamennyi foglalkozási csoportban. A jövedelem alapján történő felvétel a választói névjegyzékekbe a foglalkozási csoportok többségénél szinte „átmeneti" állapot. Erre utal a köztisztviselők részesedése is a jövedelem után választók kategóriájában, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy ez a réteg más választói jogcím alatt (mint pl. házbirtok vagy földtulajdon) is megjelent. A jövedelem és a házbirtok jogcímén választók alkották a választójogosultaknak a legmozgékonyabb csoportjait. A pécsi városi választók foglalkozás-csoportonkénti összetétele is a fentebbieket támasztja alá. A választójogosult kisiparosoknak és kereskedőknek 57-70%-a, a gyárosoknak-vállalkozóknak 44-52%-a választott jövedelme alapján. Igen jellegzetes azonban, hogy Pécsett a bírák és ügyészek 80%-a, a tanárok és tanítók 7172%-a, a mérnökök 85-90%-a, a katonák és rendőrök 85-90%-a, a köztisztviselők 85-88%-a és a magántisztviselők 78-87%-a jövedelem után jutott választói jogosultsághoz. A pécsi jövedelem alapján választók az összvá lasztók 53-56%-át (1008 fő) alkották. A pécsi választójogosultaknak 1893-ban a kisiparosok és kereskedők együttesen 68%-át alkották. Jelentős mértékben - de nem kizárólagosan - részesedtek a jövedelem jogcímén választók kategóriájából. Mit is takarnak ezek az arányok, hiszen a megyei választókerületekben ezzel ellentétes kép rajzolódik ki. Amíg a megyében - a községekben - élő tisztviselőihivatalnoki karnál, mint a helyi értelmiségnél a magasabb értelmiség, a diploma a különállás terén elsődleges szerepet töltött be, addig a városon ez másként alakult. A városi tisztviselők, hivatalnokok, tanárok stb. esetében a diplománál nagyobb hangsúly helyeződött már az elért jövedelemre, arra a jövedelemre, amelynek segítségével később városi házat, netán földet vásárolhattak. A városi értékszemlélet rögzülése tapasztalható így a választói névjegyzékekben. Meg kell azonban jegyezni, hogy a városi értelmiség (és most az értelmiség fogalmát kiterjesztve a nem diplomás hivatalnokságra is) eleve kedvezőbb kereseti viszonyok között élt, azaz számára lehetőség nyílt a kereset után kirótt jövedelemadó alapján választani, ellentétben a falusi szegény tanítósággal, amely kizárólag diplomája, végzettsége alapján jutott szavazati joghoz. Igen jellemző ebben az összefüggésben, hogy a választójogosult ügyvédeknek mindössze 45-48%-a választott jövedelme után, azaz más értelmiségi csoportokhoz képest kisebb az arányuk. Tüzetesebb vizsgálódás után azonban kiderül, hogy 38-40%-uk a ház, 2-4%-uk a földbirtok, és csupán 10-13%-uk választott a magasabb értelmiség alapján. A városi ügyvédeknek diplomás értelmiségi léte - különösen egy jól bevezetett és kialakult klientúra mellett - a választói jogcím megválasztásában kisebb szerepet játszott, mint az elért jövedelem, illetve az ennek alapján megszerzett házbirtok. Az értelmiséghez tartozás alapján megállapított választói kategóriában a megyei kerületeknél a tanítóság képezte a legnagyobb súlyt. Aránya a választójogosult értelmiségen belül 37-39%-ot tett ki. A falusi alsópapság aránya kb. 25%, míg a köztisztviselőké 17-19% körül mozgott. Az ügyvédek, orvosok és gyógyszerészek, valamint a magántisztviselők csoportja 4-8%-kal részesedett. A többi foglalkozási csoport részesedésének mértéke foglalkozási csoportonként nem haladta meg az 1,5%-ot. Amennyiben foglalkozási csoportonként vizsgáljuk az értelmiség alapján választók körét, úgy elsősorban az rögzíthető, hogy a megyei kerületekben az ügyvédeknek legalább 85%-a, az orvosoknak és gyógyszerészeknek 78%-a, a köztiszt-