Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Koroknai Ákos: A dualizmus kori parlamenti választások a Délkelet-Dunántúlon (II. rész)

viselőknek minimálisan 74%-a, míg a mérnököknek 100%-a a diploma után választott. A földműveseknek, kisiparosoknak, bérlőknek és kereskedőknek azonban alig több mint 0,5-2%-a járult az urna elé ezen az alapon. Az értelmiségi választók aránya az összválasztókon belül a megyei kerületekben kb. 4%-ot tett ki. Csupán a megyei értelmiségből — pozíciójánál fogva - kiemelkedő bírói-ügyészi, orvos-gyógyszerészi, köztisztviselői (s ezek között is elsősorban megyei tisztviselői), valamint a magántisztviselői foglalkozási csoportokba soroltaknál érvényesül az a tendencia, hogy a megkülönböztetett állásból eredően jövedelmük, ház- vagy földbirtokuk után kerültek be a választói névjegyzékekbe. A végzettség azonban valamennyi foglalkozási csoportban meghatározó szerepet töltött be, eltérően a pécsi városi választókerülettől. Pécsett a magasabb értelmiség alapján választók kategóriájában — a város egyházi jellegének megfelelően — a papságnak jutott a legnagyobb súly (51 — 56%). Ezt követte a városi tanárok és tanítók 22-24%-os részesedési aránya, s csak jóval utánuk következett az ügyvédek és az orvosok-gyógyszerészek 8-11%-os részesedése. A köztisztviselők, a bírák és ügyészek aránya az értelmiségi választók között mindössze 1-5%-ot ért el. A magasabb értelmiség jogcíme alapján Pécsett is a választóknak mintegy 4-5%-a szavazott. Ez azonban nem jelenti még azt, hogy a pécsi értelmiségi foglalkozásúak aránya is ennyire kedvezőtlen lett volna a választójogosultak között. A választópolgárok között ugyanis az értelmiségi (ideértve a felsőfokú végzettséget nem szerzett hivatalnokokat is) foglalkozásúaknak aránya kb. 38%-ot tett ki, azaz a pécsi értelmiségnek többsége nem az értelmiségi választói jogcímet részesítette előnyben. A foglalkozási csoportokon belül azonban, mint arra már korábban utaltunk, lényeges eltérések mutatkoznak. Az egyháziak között a választóknak 90-93%-a az értelmiségi jogcím után választott, mert az egyházi rendhez tartozók elsősorban egyházi és nem saját vagyonnal rendelkeztek. Saját vagyon, azaz jövedelem, házés földbirtok alapján a választójogosult pécsi papságnak csak töredéke választott. A városi választójogosult tanárok és tanítók 16-18%-a, az orvosok és gyógyszerészek 18-19%-a, az ügyvédek 10-13%-a, míg a bírák és ügyészek kb. 2%-a választott végzettsége, értelmiségi diplomája alapján, amelynek okaival az előzőekben már szintén foglalkoztunk. III. A választási statisztika regionális tanulságai A dk-dunántúli régióban a régi jogon választójogosultak csoportaránya 1893ban meglehetősen csekély, mindössze 1,5% volt, azaz kevesebb mint egynegyede az országos átlagnak. Ha azonban ezeknek a választóknak a régióbeli megoszlását figyeljük, a helyi sajátosságok szembeszökőek. A városi lakosság között pl. Pécsett a régi jogú választók gyakorlatilag hiányzanak, és Baranyára is csupán 18,6%-uk jut, míg Tolnára már 31%-uk. A régió összes régi jogon választójának ezzel szemben mintegy fele a nagybirtokos Somogyban koncentrálódott a konzervativizmus kifejeződéseként.