Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Koroknai Ákos: A dualizmus kori parlamenti választások a Délkelet-Dunántúlon (II. rész)

A földtulajdon (illetve az ezután kivetett földadó-minimum) alapján választók megyei kategóriájában 99%-ban a földtulajdonnal rendelkező paraszti választókat találjuk. A fennmaradó 1% a kisiparos, gyáros-vállalkozó, kereskedő, háztulajdonos, bíró és ügyész, katona és rendőr, pap, tanár és tanító, orvos és gyógyszerész, köztisztviselő, magántisztviselő és bérlő foglalkozási csoportok között oszlott meg. A megyei választóknak ugyanakkor 1893-ban és 1896-ban mintegy 88%-a a földbirtok után választott. Ezen belül azonban foglalkozási csoportonként jellegzetes eltéréseket rögzíthetünk. A földműveseknek több mint 99%-a, a földbirtokosoknak is 80-90%-a ezen a választói jogcímen szavazott. Ezzel szemben a járadékos magánzóknak 1893-ban 26%-a, de 1896-ban sem több mint 57-67%-a, aszerint, hogy a négy vagy az öt megyei kerületet tesszük meg a számítások alapjává. Mintegy 7-12%-os arányt állapíthatunk meg a háztulajdonosok, a bírák és ügyészek foglalkozási csoportjainál. A többi foglalkozási csoport ennél kisebb arányban választott a földbirtok alapján. Pécsett a földbirtok után választók 80-82%-át szintén a földművesek alkották (és ez nyilvánvalóan jelzi a szőlőbirtoknak és a földnek a városi polgár életében továbbra is nagy jelentőségét). Nagyságrendileg utánuk következtek az iparos (4 — 5%) és a kereskedő (1-4%) foglalkozásúak. A többi foglalkozási csoport aránya foglalkozási csoportonként 1,5% alatt mozgott (földbirtokosok, gyárosok-vállalkozók, bírák és ügyészek, ügyvédek, tanárok és tanítók, orvosok és gyógyszerészek, mérnökök, katonák és rendőrök, papok, köz- és magántisztviselők). A megyei kerületekhez képest tehát némileg tarkább a földbirtok alapján választó pécsi városi választójogosultak foglalkozás szerinti megoszlása. Ha a foglalkozási csoportokon belüli arányokat vizsgáljuk, itt is kitűnik, hogy a földműves választóknak 83-86%-a választott a földbirtok alapján, azaz legnagyobb részük. Amíg azonban pl. a vállalkozóknak-gyárosoknak 1893-ban 6,9%-a a földbirtok után szerezte meg a választói jogcímet, addig 1896-ban már ilyen nem akadt közöttük. A többi foglalkozási csoportnál azonban a földbirtok alapján választók részesedése nem haladta meg az 5%-ot. Pécsett az összválasztóknak 9-11%-a választott a földbirtok jogcímén. Az eddigiekből nyilvánvaló, hogy a paraszti földtulajdonnal rendelkezők szinte kivétel nélkül a földbirtok alapján választottak. Csak igen kis töredékük szavazott más választói jogcím szerint. A megyei kerületekben ez nem haladta meg az 1%-ot, míg Pécsett a 14-17%-ot. Pécsett a földműves választóknak kb. 1%-a a jövedelem, míg 14-16%-a a háztulajdon után választott, ami azzal állt összefüggésben, hogy a társadalmi emelkedést a városban a megszerzett városi házingatlan fejezte ki leginkább e réteg számára. A földbirtokosok esetében a társadalmi rang a városi saját házban szintén kifejeződött. Amíg a megyei választókerületekben a földbirtokosoknak elenyésző töredéke választott házbirtoka alapján, addig Pécsett 1893-ban 75%-uk és 1895-ben 33%-uk. 1893 és 1895 között azonban más változás is észlelhető e téren. A földbirtokosoknak 1895-ben ugyanis már 67%-a a jövedelem után választott, míg a ház- és földbirtok alapján megszerezhető választói jogcím jelentősége háttérbe szorult. Az, hogy a földbirtokosoknak jelentős része a háztulajdon, illetve a jövedelem jogcímén választott a városi kerületben, a változó magatartásformákra, a régi földbirtokosi mentalitás átalakulására vall, legalábbis ott, ahol a birtokos személye és a gyakorlati birtokgazdálkodás egymástól elvált. Természetesen nem hagyhatók figyelmen kívül bizonyos manipulatív jelenségek sem a földbirtokos választók részéről. Gondolunk itt elsősorban olyan példákra, amelyeket a korabeli fővárosi