Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Koroknai Ákos: A dualizmus kori parlamenti választások a Délkelet-Dunántúlon (II. rész)

és vidéki sajtó egyaránt sérelmezett, hogy ti. azoknak a földbirtokosoknak, akik földadójukat nem rótták le, továbbra is fennmaradt a lehetősége, hogy a csekélyebb értékű városi házuk utáni adó teljesítésével kerüljenek be a választói névjegyzékekbe, mert a törvény a választói jogcímek közötti szabad „választást" biztosította, ha a választó különféle vagyoni javakkal, jövedelmekkel rendelkezett. Ugyancsak a választótól függött, hogy magasabb értelmisége, házbirtoka vagy jövedelme alapján kíván választójogosultsághoz jutni. így egy bizonyos határon belül a mindig kedvezőbb jogcímet lehetett választani. Azt azonban szerfelett nehéz meghatározni, hogy meddig terjedt ez a határ, hol volt a kritikus pont. A községekben pl. a választójogosult parasztgazda általában háztulajdonnal is rendelkezett, mégsem a háztulajdon, hanem többnyire a föld után fizetett adó képezte a választói jogcím alapját, amelyben a föld magasabb értéke és a faluközösségen belül meghatározó társadalmi jelentősége fejeződött ki a kisebb értékű paraszti háztulajdonnal szemben. Mindez azonban korántsem zárta ki, hogy a tehetősebb parasztgazdák háztulajdonuk vagy éppen jövedelmük alapján jussanak választói jogosultsághoz, de ez semmi esetre sem tekinthető a paraszti választóknál tipikus jelenségnek. A házbirtok választói jogcíme alapján választójogosultaknak a megyei kerületekben 1893-ban mintegy 50-%-át, 1896-ban már kb. 80%-át a ténylegesen is háztulajdonos foglalkozási csoport tagjai alkották. A kisiparosoknak 1893-ban 34%-a, de 1896-ban csupán 13%-a választott házbirtoka után. A magánzók részesedése volt még ebben a kategóriában 1893-ban jelentősebb (10% körüli). A földbirtokosok, földművesek, kereskedők, köz- és magántisztviselők aránya legfeljebb 2,5% körül mozgott. Az egyes foglalkozási csoportokon belüli arányokat vizsgálva kitűnik, hogy a háztulajdonosoknak 88-90%-a a házbirtok utáni jogcímet választva került fel a választói névjegyzékekre. A fennmaradó rész elsősorban földbirtoka, kisebb részben jövedelme alapján választott. A házbirtok alapján választók aránya azonban a megyei kerületekben csak 0,23—0,30%-ot ért el, azaz súlyuk elenyésző volt. Pécs választói kerületében - a megyétől eltérően - a házbirtok jogcíme után választók tarka képet mutatnak. Közöttük a kisiparosok aránya 22-23%, a kereskedőké 14-18%, míg a járadékos magánzóké 16-19% volt 1896-ban. Ebben a kategóriában 1893-ban a háztulajdonosok részesedése csupán 6% körül mozgott, de 1895-re már 16%-ra növekedett. A köztisztviselők képviseltetettsége 6%-ot ért el, míg a földművesek, ügyvédek, orvosok és magántisztviselők aránya 3-6%-ot tett ki. Ennél kevesebb volt a földbirtokosok, a gyárosok-vállalkozók, a bírák és ügyészek, a tanárok és tanítók, a mérnökök, a katonák és rendőrök, valamint a papok részesedése. Annak ellenére, hogy a háztulajdon alapján választók kategóriájában a háztulajdonosok aránya a vártnál kisebb jelentőségű, a háztulajdonosok csoportjába tartozóknak 95-97%-a a háztulajdona és nem más választói jogcím alapján került a névjegyzékbe. A magánzóknak ugyancsak 88-95%-a csak a házbirtoka után választott. Mind a háztulajdonosoknál, mind pedig a magánzóknál a régi jog, a földbirtok és a jövedelem alapján választójogosultak köre szűk volt. A házbirtok utáni választói jogcím megszerzését a városi kisiparosoknak 39%-a, a kereskedőknek 27-33%-a részesítette előnyben, azaz nem jövedelem alapján választottak. A városi közösségben a városfejlődés tradícióinak megfelelően a házingatlan a tulajdonos társadalmi státuszának megítélésében döntő szerepet játszott. A tehetősebb kisiparos, kereskedő törekedett a társadalmilag magasabb rangot kifejező háztulajdon megszerzésére. Alighanem erre vezethető vissza, hogy