Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Rozs András: Kopács község úrbéri panaszai a 19. század első felében

Szabó Péter volt, ő terjesztette föl az alázatos folyamodást, mint törvényesen bevallott hites ügyvéd. A panaszirat három részre tagolódott: 1. az uradalmi tisztek, 2. Sey főbíró ellen, 3. az 1842. október 4-i helytartótanácsi 36 449. sz. „intézmény" megszüntetéséért, mely a papi fizetés tárgyában adatott ki. A kérelem bevezetője igen diplomatikusan fogalmazott: azért íródott a levél, mert a panaszok már több törvényes hatóságokon keresztül mentek, de orvoslást nem kaptak, ugyanakkor a panaszok az uradalmi tisztek ellen és nem a földesuraság, a baranyavári főszolgabíró, Sey József ellen, de nem a vármegye közönsége ellen íródtak. A 11 „rendbeli" uradalmi tisztek elleni és a 8 „rendbéli" Sey József elleni panaszok lényegében a már előbb, januárban és márciusban, illetve a korábbi években beadott panaszokat ismételték meg, még tagoltabban, világosabban érvelve és néhány jelentős részlettel megtoldva. Az uradalmi tisztek ellen a gazdálkodásuk akadályainak sérelmeit sorolták fel. Ezek között a határok megnyirbálásának sérelmét említették elsőnek, érvelésükben hangsúlyozva, hogy az állandó áradások és a vizek szabályozatlansága miatt rendkívül kevés a haszonvehető földjük, mégis az uradalom még az irtásréteket is csak „kiállhatatlan díjju" haszonbérért adja nekik használatra. A januári panaszlevél kihagyta, most hangsúlyozták a régi sérelmet: rétjárandóságaikat nem kapják ki többen a szegények közül, elsősorban a kisházasok szenvednek emiatt. Szintén a szegényebbekért emeltek szót a legelőhiány ügyében: sok társuk nem képes kifizetni a mérhetetlenül sok árendát, melyet a jobb legelőkért kér az uradalom, ezért „bizonyos víztől ment kis darab szárazokon itt ott lebegő zöld nád leveleket élet veszedelmek közt szedik össze, 's adják nem táplony (= táplálék), de méreg gyanánt éhező bőggő barmaiknak. Ember e' látványt leírni nem képes; 's kiben emberi lélek létez: ennek látásán élnem borzadni lehetetlen, 's Uradalmunk tisztjei mindezeket békével elnézik." Ez utóbbi, különösen fájdalmasra fogalmazott panaszokban a zsellérek érdekei, megélhetésük súlyos gondjai nyilvánultak meg. Az egyéb gazdasági jellegű („Peres föld", nádlás, kenderföldek, igásrobot, faizás)

31 panaszok mellett a kopácsiak ismét felemelték szavukat Szálai József jogtalan üldöztetése, valamint ügyvédjük, Szabó Péter akadályoztatása miatt. A falusi elöljárók választásának törvénytelen módját bírálva a következő helyi szokásról adtak tudósítást: „az elöljárókat sem a nép előtt esküdtetik meg. - Jelesen a' Bíró tétel így megy végbe: egy szobába egyenként behivatják az egyéneket, 's megmondják mindenkinek ki lesz a' bíró annélkül, hogy nyilvánosan a' törvény értelmében három egyént kandidálnának, hogy abból egy, közszavat és nyilván útján a' többség által választódhatna; mikor az esküdteket megválasztják: akkor ismét egy külön szobában mindnyájokat felesküdtetik; de hogy mire — azt nem tudjuk." A főszolgabíró elleni panaszok mindenben megegyeztek a már korábban a megyének benyújtottakban felsoroltakkal. Ezek közül néhány azonos volt az uradalmi tisztek ellen már leírtakkal, ezek ugyanis az uradalom és a főszolgabíró összejátszását, a községre gyakorolt együttes hatalmi nyomást voltak hivatva igazolni („Peres föld", Szálai és Szabó elleni eljárások). Új volt viszont a harmadik panaszegyüttes, bár eredete a korábbi évekre nyúlt vissza, és a Szabó Péterrel kötött szerződésnek is egyik fontos pontja volt. A kopácsiak a papi, stoláris fizetés tárgyában panaszolkodtak, amiért az 1840-i megyei közgyűlési határozatot velük szemben is alkalmazták. Eszerint a református lelkészeknek járó stoláris fizetést is ezüstpénzben kellett megadni.

32 A törvény ellen persze igen nehéz volt érvelni, a szokásjogra hivatkozás itt nem volt elég. Ezért a jobbágyok nevében Szabó Péter többek között azt hangoztatta érvül, hogy az újabb törvények meghatározhatták a közhivatalbelieknek járó fizetéseket és az úrbéri tartozásokat is ezüst pengő-