Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Rozs András: Kopács község úrbéri panaszai a 19. század első felében

pénzben, de ez a lelkészekre azért nem vonatkozhat, mert ,,e fizetések lelki önkénytes ajánlatok lévén, erőszakot nem szenvedhetnek . . ." A jobbágyok végezetül kérték a királyt, hogy egy „ösmeretlen, részrehajlatlan vizsgáló választmányt" nevezzen ki ügyük igazságos rendezésére. Külön ismételten hangsúlyozták ügyvédjük elismertetésének és Szálai József „méltatlanul fogva tartott, ártatlan társunk" kiszabadíttatásának szükségességét: Szálaiért „készek vagyunk mindnyájan szintoly ártatlan tömlöcöztetni . . ." Egyúttal az egész községre vonatkozó menlevelet kértek a „személybéli bátorságok" biztosítása végett, a vármegye és az uradalom várható újabb hatalmaskodásait elkerülendő. Ez utóbbit meg is kapta a község, mást azonban nem. A Helytartótanács viszonylag hamar, október 2-án válaszolt egy leiratot intézve Baranya vármegyének, melyben utasította a megyét, hogy Kopács község panaszlevelét tárgyalja és véleményezze. Egyebet azonban nem írt a felsőbb hatóság, mégcsak irányadó javaslatokat sem az eljárást, annak tartalmi-formai differenciálását illetően. Ezzel minden felelősséget visszahárított a vármegyére. Kezdődhetett tehát minden elölről, a jobbágyok naiv reményei elveszésre ítéltettek a feudális hivatalrendszer sötét labirintusaiban. /V. A per elhalása és befejeződése, 1844-1848 A megye a kopácsiak és daróciak panaszaival kapcsolatos helytartótanácsi rendelet megválaszolását kis híján egy évig húzta-halasztotta. Amikor pedig végre válaszolt, 1844. augusztus 23-án, válaszában nem volt sok köszönet sem a jobbágyok, sem pedig a kormányzat számára. Egyedül az úrbéri jellegű panaszokra tett érdembeni intézkedéseket jelezték, miszerint az 1. és 7. ponti panaszokra, tehát a határokkal és legelőhasználattal kapcsolatosakra rendeltek el törvényes megyei vizsgálatot, a többi úrbéri panasz intézéséről homályosan tudósítottak; egyesek már az uradalommal megegyezés útján elintéződtek, mások úrbéri per útján intézés alatt vannak, megint mások, mint helytelenek megszüntettek. A dárdai főszolgabíró elleni panaszokat egyszerűen mint alaptalan „gyanúsítgatásokból" származóitokat, elutasították, hivatkozva a már korábbi megyei határozatra. A papi fizetés tárgyában tett panasz szintén nem állta meg a helyét szerintük a korábbi helytartótanácsi határozat szerint. Egyúttal a megye megnyugtatta a kormányzatot, hogy a folyamodókat semmi bántalom nem érte, aggodalmuk e tekintetből is alaptalan.

33 A Helytartótanács maga is belement a vármegye által elkezdett játékba: ha a vármegye felirata majd egy évet késett, akkor erre a legméltóbb válasz csak a legalább ekkora késés lehetett: a kopácsiak perében az újabb királyi (helytartótanácsi) leirat csak 1845. június 23-án érkezett meg Pécsre. Jellemző módon a hierarchikus hivatali hatalmi szempont játszott főszerepet a leirat mondanivalójában: megrótta a megyét, amiért az (olyan) későn küldte föl csak felterjesztését (mint amilyen későn küldte meg most a Helytartótanács válaszát). Az érdemi utasítások is csak arra voltak alkalmasak, hogy e per továbbhúzásával az érdekeltek, a jobbágyok türelmét a végsőkig próbára tegyék. A leirat javasolta, hogy minden úrbéri panaszt úrbéri per útján tárgyaljanak - vagyis, hogy lényegében kezdjenek elölről mindent: panaszlevelesdit, választmányosdit. Sey főbíró ügyében bővebb tájékoztatást kértek, egyben kérték Szálai József bűnvádi ügyének iratait is. A papi