Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Rozs András: Kopács község úrbéri panaszai a 19. század első felében

Bellye és Laskó a faizási panaszoknak csak egy szűkebb változatát adták be — bár a lényeget tekintve ezek megegyeztek a két másik községével -, majd valószínűleg a főbíró vagy az uradalmi tisztek rábeszélésére, elálltak panaszuktól és ígérték, hogy az eddigi szokás mellett maradnak. Daróc és Kopács azonban továbbra is makacsul kitartottak igazuk mellett. (A két község később is többször lépett fel szövetségben a hatalom ellen.) 1842-ben egy újabb kopácsi panasz került a Baranya vármegyei urak asztalára, Sey József főszolgabíró jelentésében. Ezt a panaszt nem az egész község, tehát nem az elöljárók adták be, hanem Szaíoi József kopácsi jobbágy, az 1839. év bírója, több évben esküdt, 1842-ben azonban csak közlakos. Szálai egyik panasza az volt, hogy ,,a tekintetes Bellyei Uradalom őtet, féltelkes jobbágy létére 4 marhával hajtja robotba szántani". Másik panaszát viszont a kopácsi jobbágyság nevében adta fel: évenként egy-egy jobbágy a szántást többször is köteles teljesíteni. A főszolgabíró a tiszti jelentésre hivatkozva a panaszok alaptalan voltát hangsúlyozta. Erre a megye az ügyet vizsgálat nélkül lezárta: ,,a folyamodók keresetüktől elmozdíttattak" (így, többes számban). A végzésről nemcsak Kopács községet, hanem Szálai József kopácsi lakost is értesítették (kelt Dárdán, 1842. júl. 23-án).

21 Ez az egyéni panasz furcsa és szokatlan, vagy legalábbis ritka a jobbágyi panaszfeladások történetében. Maguk a panaszok, az ingyenmunka-sérelmek igen elterjedtek, jelentősek, de nehezen megfoghatók, konkretizálhatok voltak. A kopácsi jobbágy panasza is nagyon általános, nehezen bizonyítható. Természetes, hogy a vármegye könnyen elbánt vele. Az egyszerű, vizsgálat nélküli visszautasítás mögött azonban az is ott rejlett, hogy az alulról jövő egyéni kezdeményezés, melyben egy öntudatos jobbágy harcrakész elszántsága érződik, túl veszélyes a hatalmat féltékenyen őrzők számára. II. A község és a hatalom harcának élesedése, 7842 Kopács község érdek- és jogvédelmi harcának vezetésében tehát egy különösen önérzetes és öntudatos jobbágy, Szálai József járt elöl. Neki megvolt a rátermettsége, esze, bátorsága a hatalom által gyakorta elkövetett igazságtalanságok, jogtalanságok elleni fellépésre. Személyében a község, ügyeinek méltó képviselőjét, gondjainak megbízható feltáróját látta. Ezt bizonyítja az, hogy éveken át beválasztották a községi önkormányzati vezetőségbe. Az esküdtségből való kiesése 1842ben távolról sem azért következett be, mert a közösség elfordult tőle.

22 Tisztségvesztése hatalmi mesterkedés eredménye volt. A különösen veszélyesnek ítélt, ellenálló jobbágyvezető semlegesítésére, erkölcsi megsemmisítésére törekedett az új főszolgabíró, Sey József. Hivatalába iktatása után tettekkel akarta bizonyítani az uradalom előtt, hogy az feltétlenül számíthat a megyei vezetés támogatására. Mindenekelőtt a különösen izgágának, veszélyesnek, lázítónak megítélt jobbágyvezetőket, közöttük elsősorban a legtehetségesebbet és legelszántabbat, Szálai Józsefet kellett eltávolítani az úr—jobbágy harc mezejéről. Mivel erre törvényes ok nem mutatkozott, okot csinálni kellett. Az új, behódolt bíróval összefogva egy mondvacsinált pert kreáltak a jobbágyvezető ellen.