Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Rozs András: Kopács község úrbéri panaszai a 19. század első felében

Az ürügy egy szerencsétlen, de alapjában jelentéktelen jobbágyvétség volt, melyet feifújva főbenjáró bűntett miatt ítélték el Szálait.

23 Az eset lényege az volt, hogy Szálai József testvére és egy másik kopácsi jobbágy még 1841 decemberében egy hallal teli hálót találtak az úrbéri legelőn, melyet nem adtak azonnal a földesúrnak, hanem Szálai József házába szállították. Ö, aki a halak házába vitelekor otthon sem volt, hazaérkezvén már ott találta az uraság hajdúit a falu bírójával együtt lakásában, akik felelősségre vonták. Szálai hiába bizonygatta ártatlanságát. A három jobbágyot úriszék elé állították és védekezésüket el nem fogadva, illetve tudatosan félreértve, elítélték. Szálai Józsefet elsőrendű vádlottnak tekintették, és orgazdaság miatt előbb 32 botütésre, majd ezt megváltoztatva 16 napi áristomra Ítélték, a másik két jobbágyot hallopás vétségében a 2 q hal árának megfizetésén felül 16 pálca ütésekre, illetve 8 napi fogságra. Szálai József nem nyugodott bele az őt ért igazságtalan ítéletbe, és 1842. február 23-án az alispánnak írt levelében okosan érvelve bizonyította vétlenségét. Védekezésében több olyan részletre derített fényt, melyeket az úriszéki jegyzőkönyv egyáltalán nem említett, olyanokat, melyek az eljárás törvénytelenségeit és az ügy mesterkélt felnagyításának szándékát bizonyították: őt az uraság hajdúi, házában lételükkor 14 ezüst forint fizetésére szólították fel, mert akkor „minden bajtól ment lenne". Ö erre igazságának tudatában nem volt hajlandó, bár tudja, hogy ezzel haragosokat szerez maga ellen, hiszen az uraság az ilyen fajta büntetéspénzek harmadrészét a hajdúknak szokta ajánlani. Ö igazának keresetét az úriszékre akarta vinni. Szálai testvére és annak jobbágytársa maguk is bevallották, hogy a halat és hálót házához hozták, mégis őt, aki az esetnél otthon sem volt, ítélték el a legsúlyosabban. A levél írója itt a rajta esett méltánytalanság sérelme, a személyén, önérzetén, emberi mivoltán esett csorba jogtalansága, igazságtalansága miatt érzett felháborodás szenvedélyes hangjára váltott: „— Uraim hol van itt a' büntetésnek a bűnneli irányossága?! ! pedig ezeknek arányban kell lenni egymással, mert csakugyan igaz marad az Montesquieu szerint, hogy a nagyobb gonoszságot könyebb (sic!) kikerülni, mint a' kisebbet." Azt, hogy Szálai József kopácsi magyar jobbágy az 1840-es években Montesquieu-t olvasott, nem tarthatjuk valószínűnek, bár írni és olvasni tudott (ezt egy későbbi írásos nyilatkozatában saját kezűleg bizonyította), de vagy hallhatott róla, elveiről magyarázatokat liberális ügyvédtől, paptól, tanítótól, jegyzőtől, vagy pedig maga a haladó nézeteket valló, olvasott falusi jegyző (a levél kiírt, rutinos írás, feltehetően jegyző írta) fogalmazta meg a jobbágy panaszának igazságát, átérezve a polgári jogok elveinek francia alkotójára vonatkozó sorokat. Szálai ezek után fejtette ki igazságkereső levelének fő célját, az őt ért legnagyobb sérelem orvoslásának kérését: ő hiába szenvedte végig a rá, bár igazságtalanul kiszabott büntetést, a 16 napi fogságot (mely ellen apellálni akart, de gondolta, hogy ezáltal csak ideje vész el - nyilván az ügyintézés lassúságát véve figyelembe), a legnagyobb büntetés csak ezután érte: „...nyugodtan kísértetem börtönömbe, s már közel voltam kitöltéséhez, midőn, mint menykő csapás azon hír üte meg fülemet, hogy esküttségemtől is, — melyben egész Helységem bizonysága szerént, hűséggel forgolódtam, megfosztattam 's így a semmi büntetés helyett 3 szorost szenvedek. Ki szabadulván a börtönből személyesen mentem el a' Ttes Fő Bíró Úrhoz megkérdezendő valyon igazán kitetettem-e esküdtségembői: ő pedig nyilván ki monda, hogy ki tétettem és pedig 'sententia nélkül ő általa egyedül tétettem ki." Szálai tehát önkormányzati tisztsége elvételét fájlalta legjobban. Feltételezhetjük, hogy nem a hatalom és tekintély elvesztése miatt kesergett, hanem a jobbágyközösség képviseletének korlátja miatt. Szálai igazi politikus alkat volt: az alispánnak kifejtette, hogy esküdtsége elvételének módja törvénytelen volt, e bün-