Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Rozs András: Kopács község úrbéri panaszai a 19. század első felében

I. Kopács község úrbéri panaszai a 18. század végétől az 1840-es évekig A drávaszögi református falvak legjellegzetesebbje a halászatáról messze földön híres Kopács község/

1 mely mélyen az ártéri területek között, a két nagy folyóvíz, a Duna és Dráva találkozásához legközelebbi kiemelkedő száraz területen, ún. ,,dörömb"-ön

5 fekszik. Színmagyar falu volt a 18-19. században. Az 1767-es Urbáriumban csupa magyar nevűeket írtak össze: Csöbrös (3), Kristók (4), Faraho (4), Molnár (4), Dömse, Czövek, Kettős, Szálai stb.

6 Kopács lakosságszáma alapján közepes községnek volt mondható. A lakók száma a 18-19. század folyamán állandóan növekedett. 1767-ben 465, 1828-ban 870, 1851-ben 1370 volt a kopácsiak száma.

7 Földjeit illetően is a közepes határú községek közé tartozott Kopács. Az Urbárium 1340 hold telkes jobbágyi és 16 hold zsellérföldet számlált össze. Ebből szántóföld összesen (jobbágy-f-zsellér) 883 hold, rét pedig 457 hold. A telki állományon kívül a jobbágyok és zsellérek irtásföldeket, szőlőket, valamint egyéb maradványföldeket is bírtak, ezek méreteit azonban az Urbárium nem rögzítette. A telki szántóföldeket mindkét úrbéri törvény (1767, 1836) első osztályúaknak minősítette, vagyis az egy telekhez járó szántóterületet 22 holdban állapították meg. A rétföldek minőségének meghatározásánál figyelembe vették az árterületi jelleget, és a harmadosztálynak megfelelő 12 holdat osztottak ki telkenként. A rétek gyenge minősítése azonban a gyakorlatban nem ellensúlyozta a jobbágyok állandó réthiányát a folytonos árvizek miatt. Ez a jobbágypanaszok egyik fő, visszavisszatérő oka volt a legelőhiánnyal együtt. Kopácson az Urbárium szerint 90 úrbéres volt, ebből 77 telkes jobbágy, közöttük 4 egész, ill. nagyobb telkes, 12 fél és egész telek közötti, negyed és fél között: 16, nyolcad és negyed telek között: 34, nyolcadtelkes: 11; házas zsellér: 11, subinquilinus: 2. Az egész telekszám: 37 5/32, a telekátlag: 0,49 volt.

8 Az össztelekszám, a telekátlag és az úrbéresek megoszlása alapján Kopács a kis-közepes községek közé tartozott. A kopácsi egész telkesek száma kevés, a zselléreké viszont még nem sok. A differenciálódás már megindult a jobbágyok között, mely a 18. század végén és a 19. században egyre fokozódott. A kopácsi jobbágyok a 18. század végén többször is nyújtottak be úrbéri panaszt a bellyei úriszékhez. Már az 1760-as évek nagy parasztmozgalmainak idején hallatták ők is a hangjukat a rendezetlen úrbéri viszonyokat támadva. Kopács sajátos földrajzi helyzetéből következett, hogy a legtöbb úrbéri panaszt a rét-, legelőhasználat és a faizás tárgyában nyújtották be az úriszéken.

9 Mária Terézia Urbáriuma elvileg megpróbálta rendezni a kopácsiak sajátos haszonvételügyeit. A község számára a vizes, lapályos terület miatt nem írtak külön kaszáló réteket, mivel - az indoklás szerint - ezeket a „takarmányozásra szolgáló réteket a lakosság a szigeteken bőségesen megtalálja." Ha a Duna és Dráva áradása a szigetek használatában végképp megakadályozza őket - bár „normális időben gondoskodhatnak tartalékról" -, ha erre szorulnak, az uradalom bellyei területén legeltethetnek és takarmányt is kaphatnak az ár levonulása idejéig. Majd az Urbárium kimondta, hogy mivel a kopácsiaknak erdőségük nincs, hasonlóan az uradalomtól fognak kapni tűzifát és épületfát a bellyei és laskói erdőkből.

10 Az urbáriumi rendelkezések általánosak voltak, sok kérdést nyitva hagytak. Ami