Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Rozs András: Kopács község úrbéri panaszai a 19. század első felében

a nem kimért kaszálókat illeti, ellentmondásos, hogy ugyanakkor az úrbéri tabellák 457 hold (kaszás) rétet írtak a kopácsiak használatára. Ezeket - a rendelkezés szerint - nyilván a szigeti rétekre értették. A szigeteket azonban az árvíz által állandóan változó területük miatt megfelelően fel sem lehetett mérni, a tabellában kiírt rétmennyiség nyilván elvi járandóság. Itt tehát már eleve sérelmet szenvedtek a jobbágyok, ez az uradalommal szembeni későbbi hosszas csatározások egyik alapja lesz. Azt is számításba kell venni e kérdésnél ugyanakkor, hogy a szigeti rétek minősége valószínűleg nem érte el a szárazföldi kaszáló rétek minőségét. A kaszálórét fogalma már istállózó állattartást feltételez.

11 Arról, hogy az utóbbi milyen mértékben létezett Kopácson 1767-ben, pontos választ nem tudunk adni. Az Urbárium megjegyzése, hogy tudniillik ,,normális időben gondoskodhatnak tartalékról", azt valószínűsíti, hogy már létezett istállózás Kopácson. A szigetek szárazabb időben kaszálóul is szolgálhattak, hiszen későbbi adatok (1831) szerint a szigeteken nemcsak rétek, hanem szántóföldek is voltak.

12 Valószínű, hogy az áradások mértéke szerint változott a szigeti területek felhasználási formája, ez azonban megnehezítette a szántó-, rétjárandóság kiosztását, ill. a legelő-, erdőhasználat módját. Az uradalom nyilván nem volt elég rugalmas a változó körülményekhez való alkalmazkodásban, ill. a saját, majorsági érdekeit előtérbe helyezve nem is törekedett kellően figyelembe venni a jobbágyság érdekeit és szükségleteit. Az Urbárium határozatlan rendelkezései nyomán kialakult helyzetből következett, hogy a jobbágyok számára elégtelen rétjárandóság kijelölése miatt a község jobbágyai és zsellérei a bozótos és lapályos területekből igyekeztek maguknak irtás útján takarmányfűtermő kaszálóréteket teremteni. Az irtásokat azonban az uradalom, hivatkozva azok nem úrbéres voltára, rendszerint elvette a jobbágyoktól,

1,J vagy kibecsülte, vagy pedig az Urbárium rendelkezéseit megtagadva egyszerűen a jobbágymunka becsértékének megtérítése nélkül, az engedély nélküli irtás ürügyén csatolta majorsági birtokához, vagy adta más jobbágyok - rendszerint idegenek (környékbeli falvak lakóinak) — használatába, bérleti szolgáltatás fejében. Kopács jobbágyai az 1780-as években többször adtak fel panaszt irtásügyekben az úriszékhez.

14 A jobbágypanaszok mindig az úrbéri ügyek egy-egy nagyobb szabású állami rendezési kísérlete közben, illetve főleg a rendezést követően sűrűsödtek meg. A kopácsiak 1835-től folyamatosan adtak fel panaszokat a vármegyéhez. Az 1836-os jobbágytörvények számukra előnyösebb végrehajtásáért folyamodva a harmincas és negyvenes években több kérdésben is instanciáltak. Ilyen panaszügyek voltak: az uradalmi és községi földek „rendbeszedésével" (regulációival) kapcsolatos sérelmek;

15 a váltópénzről ezüst pengőpénzre való visszatéréssel járó hátrányok a jobbágyokra nézve; a bellyei földesúr jogtalan követelései a kenderföldek bérével kapcsolatban;

16 az áradások miatti rét-, legelő- és erdei haszonvétel-járandóságok nagyarányú elégtelensége;

17 az „erdőélhetés" körüli jogtalanságok, sérelmek; az Urbáriumhoz képest jogtalan ingyenmunkára kötelezés. Különösen e két utóbbi panasz jellemezte jól a jobbágyközség (Kopács és a környező falvak) és földesura, valamint a vármegyét képviselő dárdai főszolgabíró viszonyát. Ezek egyúttal a későbbi úrbéri per legfontosabb politikai előzményei is. * Kopács 1839-ben a szomszédos községekkel, Daróccal, Bellyével és Laskával összefogva adott be panaszt a megyének a tűzi- és épületi faizással kapcsolatos rendellenességek tárgyában. A megye a panaszt a dárdai főszolgabírónak adta le jelentés végett.

18