Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Nagy Lajos: A kurucok és rácok pusztításai Baranya vármegyében 1704 elején

coló rácoknak, „s a császár kardja erősebb". Hogy a szlavóniai parasztok és a határőrök nem a Károlyival, a Dunántúlra tört kurucok parancsnokával kötött valamilyen egyezség megszegése miatt fordultak Rákóczi ügye ellen, azt az 1704. márciusában bekövetkezett szlavóniai, majd délkelet-dunántúli események is bizonyították. A szlavóniai görögkeleti és római katolikus délszlávok kiállása a császár mellett akkor a Dunántúlra és a Muraközbe nyomult kurucok erejének a gyengülésével arányosan fokozódott. Amikor a szlavóniaiak látták, hogy a császári tisztek a Verőcéig előretört kurucok visszaszorításánál rájuk is számítanak, mint alább még erre visszatérünk, kiváltságokra tett ígéretet zsaroltak tőlük. Ugyanakkor az üldözés közben szerezhető zsákmány reménye is hajtotta őket. Később aztán a Dráván átkelve a tiltó paranccsal mit sem törődtek és a török idők martalóc betöréseit idéző prédálásba kezdtek. Csak a védtelen falvakat és városokat rabolták végig, pedig az elvonuló kurucoknál jócskán volt zsákmány. 2. Károlyi azt is figyelmen kívül hagyta, hogy a rácok követei január 13-án jelentek meg nála, tehát akkor, amikor a kurucok dunántúli előretörése még tartott. Ezek a követek különben sem képviselték az egész rácságot, mert mialatt ők a kuruc fővezérnél jártak, Monasterli alsóvidéki határőrsége Károlyiék hátában támadólag megszállta a dunavecsei sáncokat. 3. Károlyi azt sem említi, hogy Deák Ferenc a rácok szétverésével azt a dunai átkelőhelyet védte meg, amely pár hét múlva létfontosságúvá vált a visszavonuló kurucok jó része számára. 4. Deákék a Duna-vonal biztosításával a már megszállt dunántúli területeket is védték. Monasterli tekintélyes létszámú határőrsége a vereség után már nem támadhatott a Bécs felé nyomuló kurucok hátába. 5. Deákék valóban nem tettek különbséget rác és rác között, de miért ne tekintették volna árulásnak a rácok magatartását, amikor azok a hódoló küldöttségük útjával egyidőben támadtak is? 6. Fejér és Tolna vármegye rác falvaira törve Deák duna-tiszaközi kurucai a Pétervárad felől felnyomult határőrök rablásait bosszulták meg, részben azzal is, hogy Monasterli Zomba körüli birtokát sem kerülték el.

16 A Fejér vármegyéből, majd a Tolnából is elmenekült rácok tehát már Sándor Lászlóék megérkezése előtt messzire elvitték a duna-tiszaközi kurucok kegyetlenkedéseinek a hírét. A Baranyában lakó rácok ezután a közeledő, ismeretlen kuruc csapattól sem vártak mást. A menekülésük fő okát ebben látjuk. Az alábbi összeírás adataiból arra következtetünk, hogy Sándor Lászlóék Baranyában először az eszéki híd felé vonultak. Miután ott beleütköztek a dárdai hídfőre vigyázó császári őrségbe és meggyőződtek arról, hogy az eszéki várat nem tudják megszállni, mert nagyobb erővel védik, nyugatabbra kerestek átkelőhelyet a Dráván. Ekkor még számítottak a környék magyar és római katolikus délszláv lakosságának a csatlakozására. Ez azonban márcsak az átvonuló kuruc katonaság viszonylag kis létszáma miatt sem következhetett be. Az itteni lakosság jól ismerte a török utáni Baranyában kialakult felekezeti és nemzetiségi ellentéteket; a kurucok magabiztos túlzásai nem tévesztették meg őket. Tudták, hogy az innen elmenekült rácok bosszút akarnak állni és ebben számíthatnak a Szlavóniában lakó hittestvéreikre is, akik befogadták őket. A rácság a kurucok kivonulása, vagy a császáriak katonai erejének a legyengülése esetén nem késlekedik majd végig pusztítani a Drávától északra fekvő területet, ameddig csak elér. Kollareck szerint ezt a nagyharsányi parasztok közölték is a kurucok parancsnokaival.

17 A lakosság tartózkodásának és bizalmatlanságának a másik oka a kurucok, közülük is elsősorban a hozzájuk csatlakozott parasztok zsákmányéhsége volt. Ká-