Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Nagy Lajos: A kurucok és rácok pusztításai Baranya vármegyében 1704 elején

rolyi szerint a Duna-Tisza közi had szabad prédálásáról hallva, Sándor Lászlóék még Siklós előtt rabolni kezdték a rácokat. Akkor prédálták fel a Dráva-szögi falvak egy részét. Azonban nemcsak az esetleg még a falujukban maradt rácokat ölték és rabolták. Az alábbi összeírás szerint nem voltak tekintettel a lakosság nemzetiségére, de még a hitére sem. A kirabolt hét község közül csak Nagybodolyán laktak római katolikus délszlávok. A többi hat: Kopács, Várdaróc, Laskó, Vörösmart, Sepse és Kő református magyar volt. Várdarócon és Laskón is gyilkoltak meg embereket, nemcsak Nagybodolyán. A Dráva-szögben történtek után a kurucok parancsnokai még szigorúbban tiltottak minden visszaélést. Ezt különösen a seregükhöz Baranyában csatlakozott Hellepront János tartatta be velük, aki a délszlávok megnyerésének őszinte híve volt. A békével meghódolt helységekben így később nem gyilkoltak.

18, 19 Mielőbb átkeltek volna a Dráván, a kurucok a környék megerősített városaiba húzódott császári erőket megadásra kényszerítették, vagy lekötötték: Siklóst és Kaposvárt megszállták, Szigetvárt ostromzár alá vették. ///. Pécs ieldúlásának az előzményei Szigetvárhoz hasonlóan Pécs is bezárta a kapuit és ellenségként várta a kurucokat. Csak míg a jól megerősített Szigetvárt védték a mocsarak is, Pécs belvárosát fekvése és omladozó falai miatt nem lehetett tartani. A két felekezethez és négy-öt nemzethez tartozó lakosság pártállása is megoszlott. Pécs akkori lakosságának a nemzetiség szerinti megoszlásáról közvetlen adataink nincsenek. Megközelítő értékű becslést azonban végezhetünk, mert a minden pusztítást átvészelt 1701. évi városi számadáskönyvben fennmaradt az adófizetők névsora.

20 A családi nevek alapján azt állapítottuk meg, hogy három évvel az 1704. évi két háborús csapás előtt a 725 pécsi adófizető 50%-ának szláv, vagy szlávosan ejtett török volt a családi neve, 24%-ának magyar, 19%-ának német, 4%-ának meghatározhatatlan, 2%-ukat görögnek írják.

21 Feltételezve, hogy a családok egyik felében négy családtag élt, a másikban öt, Pécsen 1701-ben mintegy 3300 ember lakott. Abban az időben Pécsen is izzó vallásfelekezeti gyűlölködés folyt, amelyet nem lehetett különválasztani a nemzetiségi ellentétektől. A török kiűzése után az itt szerveződő római katolikus püspökség világi papjai és az ide települt szerzetesek az egész egyházmegyében embertelen gyűlölettel üldözték a többi felekezet híveit. Radonaí Mátyás, a túlkapásairól hírhedt püspök a török kort túlélt védtelen protestáns magyarokat és a zsidókat már az 1690-es évek első felében kiűzte Pécsről. A szláv lakosság jelentős része rác volt. Ök akkor még a városban maradhattak és megőrizhették a görögkeleti vallásukat, mert oltalmat biztosított nekik is az a kiváltságlevél, amelyet I. Lipót adott ki 1690-ben, amikor Csernovics Arzén népe Magyarországra menekült. Az említett 1701. évi számadáskönyvből azt is tudjuk, hogy a pécsi rácoknak akkor még külön bírójuk volt,

22 és görögkeleti püspök is lakott itt.

23 Nemzeti kultúrájuk és vallásuk védelmére rác iskolát is tartottak még fenn. A Pécs alá vonult kurucok ellenséges fogadtatásának a legfőbb okát a város függő helyzetében látjuk. A török kiűzése után a pécsi római katolikus püspök és a székeskáptalan a Baranyában elfoglalt birtokát 1714-ig, a püspöki városi sorba szorított várost, pedig később is osztatlanul birtokolta.

24 A pécsi egyházmegye püspöki székében Radonai 1703-ban bekövetkezett hálá