Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Nagy Lajos: A kurucok és rácok pusztításai Baranya vármegyében 1704 elején

dél-dunántúli és szlavóniai szláv lakosság esetleges ellenséges mozgolódását is. Sándor László katonái és a népfelkelők elsősorban Veszprém és Fejér vármegyéből gyűltek össze, szinte valamennyien reformátusok voltak.

7 A későbbi események azt bizonyítják, hogy a parasztokat inkább csak a zsákmány csábítottu. Fegyelmezetlenségükkel csak ártottak a Sándor Lászlóra bízott ügynek, azon felül még indokot is szolgáltattak a rácok későbbi magatartására. A török kiűzése után Baranya néptelenül maradt falvaiba számos görögkeleti és római katolikus vallású szláv telepedett a Balkánról. Az előnyomuló kurucok hírét hallva, a görögkeleti rácok a Dráván túlra menekültek. Sietségükben csak a családjukat és a kéznél levő vagyonukat mentették magukkal. A visszahagyott ingóságuk és az aprójószáguk az ittmaradt lakosság, illetve a kurucok zsákmánya lett.8 A baranyai rácok menekülésének a közvetlen okáról a kortársak közül senki sem ír. Az 1704 januárjában lezajlott hadi események közül elsősorban Deák Ferencék bosszúálló hadjáratát okolhatjuk félelmük kiváltásával. Deák katonáinak a cselekedeteiről a nyugat-dunántúli hadműveletek irányítása közben Károlyi csak későn szerzett tudomást, amikor, mint írja, már semmit sem tehetett jóvá.

9 Károlyi ö'néletleírása szerint az eseményeket Kreutz császári tábornok és Monaster// János rác határőr alezredes

10 közös hadművelete indította el 1704. januárjának első felében. Kreutz 200 némettel Budáról, Monasterli négyezer ráccal Pétervárad felől érkezett a dunavecsei átkelőhelyhez. A sáncokat megszállták, azonban a Deák Ferenc parancsnoksága alatt álló mintegy ötezres létszámú duna— tiszaközi kuruc had január 17-én kiverte őket onnan és Kreutz fogságba esett.

11 Deákéknak Rákóczi adott parancsot a támadásra, de a fejedelem, mint maga írja, nem tudott a Károlyinál járt rác küldöttségről. Ezek a küldöttek csak a Duna mentén lakó rácokat képviselték. Kreutz és Monasterli minden bizonnyal annak a haditervnek a szellemében vonult Dunavecsére, amelyet Savoyai Jenő, az Udvari Haditanács elnöke pár héttel korábban Pozsonyban dolgozott ki Bécs és az örökös tartományok védelmére. A császáriak a Duna menti várakat végig tartani akarták. Monasterli az ún. alsóvidéki határőr rácokat vezette. Parancsnokát, de Nehem tábornokot Savoyai Jenő utasította a kurucok hátbatámadásáa Eszék felől, ha azok Csallóközből benyomulnának Dunántúlra.

12 Az alsóvidéki rácok és a budai 200 német hadmozdulata a már Bécs felé nyomuló kurucok dunaföldvári átkelőhelyének, egyben egyik utánpótlási és esetleges visszavonulási vonalának a lezárását jelentette volna. Ugyanakkor Monasterliék a Duna jegén átkelve szabadon pusztíthattak volna Dunántúlon, a kurucok háta mögött. A dunavecsei győzelem után Deákék rátörtek Fejér és Tolna vármegye rác falvaira.

13 Rabolták és ölték még azokat is, akik Rákóczi oltalomlevelében bízva a magyarok ügye mellé akartak állni. Károlyi fájdalmas mondatban foglalja össze az események következményét: „Ekkor bomlott fel az magyar hiti az rác nemzetséggel."

14 Károlyi azonban, amikor Deák Ferencéket hibáztatja a rácok császárhű pártállásáért, valószínűleg szándékosan figyelmen kívül hagyott több fontos körülményt: 1. Mindenekelőtt azt, hogy a rác martalócok, vagy hajdúk évszázadokon át annak az oldalára álltak, akinek az oltalma alatt több zsákmányra és nagyobb védelemre számíthattak. Hogy a szabadságharc alatt is így helyezkedtek, azt a fogságba esett Boso nevű kapitányuk vallomása is igazolja, amit Vak Bottyán előtt tett.

10 Boso a magyar nemesurakat vádolta az 1704. elején kötött egyezség megszegésével, de hozzátette, hogy a császár örökös szabadságot ígért a mellette har-