Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Ódor Imre: Baranya nemesi társadalma a francia háborúk korában

VI. Befejezés Baranya - országos mércével mérve - kisszámú nemessége a francia háborúk jóvoltából megnyugtatóan áttekinthető, a szokatlan forrásbőség annak köszönhető, hogy a nemességnek féltve őrzött kiváltságát immár nem az uralkodóval, hanem a franciákkal szemben kellett megvédenie és így számbavétele*- ha közvetve is — az adómentesség biztosítékául szolgált. A baranyai nemesek aránya messze az országos átlag alatt marad, melynek okai a hosszúra nyúlt török uralom pusztításában és az Udvar birtokpolitikáját maradéktalanul megvalósító Újszerzeményi Bizoitság működésében keresendők. A megye arculatát a 18. század elejétől a nagybirtok Dunántúlon is egyedülálló túlsúlya határozza meg, azzal a további sajátossággal, hogy kisbirtok szinte mutatóba is alig akad. A nagy uradalmak birtokosainak távollétével a megye vezetését az alig két tucatnyi birtokos és a hozzájuk felzárkózó, megyei és uradalmi tisztségeket betöltő armalista ,,elit" tartja kezében. Előbbiek hivatal vállalása azt is mutatja, hogy a gazdálkodás elmaradottsága mellett nem nélkülözhették a kiegészítő jövedelmet, utóbbiak pozíciói pedig nyilvánvalóan a nagybirtok érdekeit is szolgálták. A nemesség birtokkategóriák szerinti merev elkülönítése megyén belül sem célravezető, a gazdasági érdekek és a politikai célkitűzések nem ritkán keverednek egymással és a családi-rokoni kapcsolatok kusza láncolata hasonló súllyal esik latba a tiszti pozíciók betöltésénél. A megyei nemesség társadalmi tagozottságát, az előrehaladott rétegződést talán egy megye kapcsán is sikerült érzékeltetnünk. A jövedelmi viszonyokat szemléletesen rögzítik a hadisegély- és felkelési összeírások, bemutatva a differenciálódás mértékét, a jogilag egységes kiváltságos osztály egyes rétegeinek vagyoni helyzete közötti óriási eltéréseket. A tömeges elszegényedés mércéjéül az utolsó nemesi felkelés kimutatásai szolgálhatnak. A reformkor előzményeit, a nemesség politikai ,,érlelődését" magatartásának magyarázatát nem pusztán a napóleoni háborúk konjunktúrájában, majd a deflációban és nemcsak a fellendülő, jelentős feladatokat vállaló irodalomban vagy a gazdasági-közgazdasági reformerek tevékenységében kell keresnünk. Feltétlenül szükséges a polgári átalakulás végvárainak, a megyéknek és — e hasonlatnál maradva - tisztjeinek gazdasági, társadalmi és műveltségi helyzetét tanulmányoznunk. Baranyai kísérletünk e feladat előtanulmányának tekinthető, amely remélhetőleg hozzájárulhat a megyei nemesség rétegeződéséről és a kiváltságosokról alkotott általános kép árnyalásához. JEGYZETEK 1 H. Balázs Éva: Berzeviczy Gergely a reformpolitikus (1763-1795) Bp. 1967. 7. p. 2 A nemesség létszámának alakulásáról 1787 és 1848 között megbízható adatokkal nem rendelkezünk. A népességnövekedés ütemével számolók mellett (újabban: Benda Kálmán és Vörös Károly - Magyarország története 5/1. Bp. 1980. 436. ill. 486. p.) Fényes Elek adatai nyomán Szekfű Gyula e létszámnövekedést kétszeresre teszi (Magyar történet. Bp. én. VII. 63. p.) és ezt a vonalat követi Diószegi István: A magyar nemesség a XIX. század első felében. Magyar Nemzet, 1978. február 19. 9. p. — a nemesek arányára: Grünwald Béla: A régi Magyarország. Bp. 1910. 90. p.: Praznovszky Mihály: A Nógrád megyei középrétegek a feu-