Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Ódor Imre: Baranya nemesi társadalma a francia háborúk korában

ség saját költségén képtelen felszerelkezni és hadba szállni, már korábban felismerték, de csupán az 1808. évi országgyűlés tett kísérletet ennek orvoslására. A felkelési kötelezettség alapjául megállapított létminimum (500 Ft) alatt a felkelők az állam költségén katonáskodtak és az 500-1000 forint jövedelmű nemesek is segélyben részesültek. E segélyt a tehetősebbek „hozzájárulásával" igyekeztek biztosítani. Az 1000 Ft-ot meghaladókat a gyalogsághoz sorolták, a 2-3000 köztiek választhattak a fegyvernemek között és csupán a 3000 forint évi jövedelmet meghaladókat kötelezték lovas szolgálatra.

98 A törvény elérte célját, az 1809-es nemesi felkelés — a korábbiaktól eltérően — szinte kizárólag nemesekből verbuválódott és a személyesen felkelők aránya is feltűnően magas volt.

99 A felkelés — említett — kategóriái hűen ábrázolják a hadrafogható nemesek vagyoni rétegződését. Baranya 220 inszurgensének jövedelméről az országos kimutatás

100 szerint a következő képet nyerhetjük: Évi jövedelem (Ft) 3000 2-3000 1-2000 Állam Létszám (egyéb megjegyzés) forint költségén felett Létszám (fő) 37 — 1 165 17 Az első szemle összeírása további pontosításra ad lehetőséget, eszerint a felkelők közel % részének (155 fő) a jövedelme az előírt létminimum alatt volt, 14 személynek viszont 1000 Ft körül mozgott. Továbbá az is kiderül, hogy a 38 vagyonosnak mondható nemes közül mindössze hatot találunk a személyesen felkelők között.

101 Még mielőtt bárki arra a kézenfekvő következtetésre jutna, hogy a tehetősebbek kivonták magukat e kötelezettség teljesítése alól, gyorsan megjegyezzük, hogy többségük — kora, egészségi állapota vagy éppen családi körülményei folytán - joggal mentesült a személyes felkeléstől. A megyei nemesség áldozatkészségét jelzi, hogy bár lovasként csak 38 személynek kellett felkelnie, mégis mind a 220 felkelő lovon vonulhatott hadba - köztük a 17 létszámon felül állítottál. Természetesen a vagyoni helyzet és a megyei hierarchiában elfoglalt hely határozta meg a rendfokozatokat. A század élén - arisztokrata híján - Sauska Ferences fivére, Keresztély állt, majd utánuk — hadnagyi rangban — Jeszenszky Imre és Mihálovics Lajos, a jómódú középbirtokos famíliák tagjai következtek. Az alhadnagyok és altisztek többsége az uradalmi tisztviselők közül került ki és csupán a káplárok közé sikerült a - számszerűleg túlsúlyban levő - szentkirályiakból kettőnek, Nagy Daninak és Beke Pálnak bekerülnie.

102 A birtokosok jövedelemrangsorát adja a „koronázási pénz" megyei felosztása. A nagy uradalmak ugyan általában — birtokosuk szerint — összevonva szerepelnek, a felosztási arányok azonban fölöttébb beszédesek. A legjelentősebb középbirtokos, Petrovszky család is kevesebb, mint felével részesedik a „leggyengébb" uradalmaknál (üszög, Vajszló-Mágocs). Az őket követő középbirtokosoknál párosával további „feleződések" figyelhetők meg.

103