Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Ódor Imre: Baranya nemesi társadalma a francia háborúk korában

A táblabírói kar talán méginkább jellemezheti a megye politikai arculatát, a kialakult erőviszonyokat. 1777-ben a meghatározó birtokosok mellett, főként a klérus uradalmi tisztjei kapnak helyet soraikban (Erdődy, Hegyi, Zombory). Előbbiek közül az egyik legtekintélyesebb kétségkívül Kapuváry Károly, aki több mint 30 éven át viseli e tisztet. 1790-től, a táblabírák számával párhuzamosan erősödik az „uradalmi szárny". 1800-ban négy, 1805-ben már hat uradalmi tiszt viseli e címet. Ettől az időtől állandósul a prefektusok (Bittó, Hegedűs) és a fiskálisok (Balovits, Stróbl, Pákozdy) mellett a Jeszenszkyek és felújul a Bésánok részvétele is, ugyanakkor gyakorlattá válik a „nyugdíjas" és a még működő megyei tisztségviselők alkalmazása (Salamon, Barthos). Az állami tisztviselők kis csoportját a katonai biztosok, kamarai és sóhivatali alkalmazottak és a postamesterek

72 alkotják, akik között - 1809-ben - nyolc nemes található. Létszámában és befolyásában lényegesen jelentősebb réteg az uradalmi tiszteké.

73 Tekintélyüket kevésbé számuk, sokkal inkább a megyét uraló nagybirtok képviselőjeként szerezték, melyhez a megyei alkalmazásban állókénál általában magasabb jövedelmük is kétségtelenül hozzájárult. Ez utóbbi — korabeli mércével csalhatatlan jelei a pécsi „rangos negyedben" szaporodó házaik. (Stróbl, Hegedűs, Pákozdy, hogy csak a nevesebbeket említsük ebben az időszakban vásárolt Pécs belvárosában házat.)

74 A huzamosabb ideig viselt uradalmi tisztség nemcsak vagyonszerzési lehetőséggel járt, hanem lehetőséget adott a közélet porondján való érvényesülésre is. Példaként említhetnénk a siklósi uradalom földmérőjével rokonságban levő Nagy Imre szolgabíróságát, vagy a bólyi uradalmi tisztviselő család sarjának, Gaál Józsefnek megyei jegyzőségét. A legjellegzetesebb például a megyei és uradalmi tisztségek összefonódásában és a családi kapcsolatok erejére a Bá/ov/tsok

75 esete kínálkozik. Bálovits Zsigmond két uradalom (Bellye, Dárda) fiskálisa és a megye táblabírája a század elejétől. Ezek után aligha tekinthető véletlennek, hogy a baranyavári szolgabíró e családból került ki.

70 Az uradalmi alkalmazás számos birtokát vesztett család (például: Fábry, Lengyel) leszármazottainak biztosította egzisztenciáját, néhány esetben pedig a jobbágysorba kényszerüléstől mentett meg nemeseket (Gyenis, Fekete). Az egyes uradalmakban nem ritkán egész tisztviselő dinasztiák alakultak ki. így a Spiesz—Bellye, Ka//asch-Szentlőrinc, vagy a Sey és az Erdődyek példáját említhetnénk a Káptalani, ill. Püspöki uradalmakban. Jól kivehető, hogy az egykézben lévő uradalmak igazgatási rendszerét a praktikum alakítja ki.

77 A 18. század második felétől az uradalmak tisztviselői karában fokozatosan a „tisztes rend" kerül túlsúlyba, ám a fontosabb posztok közül még sokat nemesek töltenek be. A hatékony gazdálkodás alapkövetelménye a szakképzettség, a „szakalkalmázott", nem nemesek számarányának növekedése a megyében is kimutatható.

78 A 19. század eleji Baranyában a birtoktalan nemesek túlnyomó része hivatal vállalásával biztosította megélhetését. Az armalisták kisebb hányada más utat választott. A tradicionális papi és katonai pályán kívül szép számmal találkozhatunk velük az „értelmiség" és az iparosok soraiban, de fellelhetjük őket a kereskedők között is.

79 Az ..értelmiségiek" (orvosok, gyógyszerészek, tanárok, tanítók, jegyzők) többsége nem nemes - az 1792-es összeírás szerint a kiváltságosok aránya körükben nem érte el a 10%-ot. A rétegen belül jelentős szóródás tapasztalható, a gazdag pécsi gyógyszerész csakúgy ide tartozott, mint például a szebb éveket is megért Náray