Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Nagy Lajos: A kurucok és rácok pusztításai Baranya vármegyében 1704 elején

nél szétverték, hírmondó is alig maradt belőlük. Az úton levő pécsieket is veszteség érhette valahol, mert a város a kölcsönkért fegyvereik árát kifizette az itthon maradt tulajdonosoknak. A pécsiek nem haltak meg valamennyien, bár a pénztáros a visszafizetés reményében kiutalt egyforintnyi úti előlegüket kiadásba vette ezután kivétel nélkül. Hírmondó, mint az mindig lenni szokott, itt is maradt. Johann Dietrich Marttteldt seborvos, városi tanácstag, a csapat egyik vezetője két hónap múlva már Szigetváron járt a város kérelmével von Huyn tábornoknál. A mozgékony Marttfeldt nevét ezután is többször említik az 1709. október 31-én ismeretlen okból bekövetkezett haláláig. Pozsonyi János, a polgárőrség hadnagya, a pécsi csapat másik vezetője az alább közölt összeírásban is szerepel. Közöljük a Simontornyára indítottak nevét is: Mathias Hätz, Andreas Meszner, Johannes Höiierle, Elias Pinzehelly, Paul Strőhner, Gerg (Görög) Miklós, Marko Hetinaz, Ribar Janko, Gerg Miko, Paul Zinner, Frano Messar, Maximilian Christian, Mathias Buchtel, Horvát, vagy Sziarto Jurko és a két vezető. A kölesdi csata előtt a kuruc portyák Pécset is elérhették, mert a halotti anyakönyv szerint egy pécsi polgárt Vasas mellett megöltek szeptember 1-én. Az 1741-ben kihallgatott tanúk megbízhatatlanságát bizonyítja az is, amit Dobsay József vallott. Ö azt állította, hogy a tőle vett bort küldte a város a szigetvári parancsnoknak, amikor ágyúkat kért a kurucok ellen. A számadókönyvek szerint Pécs városának mindig termett elég bora, és csak a háború előtt, 1701-ben vettek öt akónyit magánszemélytől, „Dobzay Mihal úrtól", aki valószínűleg az akkor még csak 11 éves tanú apja volt. Erre azért szorultak, mert abban az évben sok bort küldtek a bécsi megbízottjuknak, hogy a város szabadságáért a püspökkel szemben folytatott harcukhoz pártfogókat szerezzen. A Dobzay Mihaltól vett bort valóban elküldték von Huynnak, mert ővele abban az évben egyeztek meg egy „kialkudott mennyiségben". Ez 1708-ban már 10 akó volt, de azokban az években már ugyanannyit küldöztek az eszéki várparancsnoknak, de Nehemnek is. Az átvonuló és az itt telelő császári csapatok parancsnokait is borral kötelezték le. Pécs von Huyn katonai körzetéhez tartozott, és ő látta el munícióval Szigetvárról az itteni várat. Nehem báró a Dunántúlra Baranyán át vonuló császári csapatok, köztük a rácok útvonalát jelölte ki, a jóindulatát elsősorban ezért igyekeztek biztosítani, de lőszert is kaptak tőle. (Hivatkozások: A város 1701. évi számadáskönyve 88/b, 93/b és 98/a oldala. Az 1708. évi 27., 28., 60., 87. és 99. számlák. A Liber Mortuorum, I. az 55. sz. jegyzetet.) 54 Kollareck: i. m. 464. o. 55 Liber Mortuorum die 31. Maji ab Anno 1707. Die 10. January usque annum 1757. Ma a Belvárosi Plébánia őrzi. 50 „...tegyen provisiot (ellátást) az hadakrul, Mosony vármegyének főcommissariussa (hadbiztosa) is lehet." (Bánkúti I.: Iratok... I. 53. sz., 83. o. 57 Bánkúti I.: Iratok... I. 76. sz. 95. o. 58 Bánkúti I.: i. m. 111. o. (5. sz. jegyzet.) 59 Bánkúti I.: Iratok... I. 110. sz. 115-116. o. 60 Bánkúti I.: Iratok... I. 116. sz. 120. o. U1 Kollareck: i. m. 463. o. 02 Károlyi önéletírása, 107. o. m Bánkúti I.: i. m. 112. o. (5. sz. jegyzet.) Hellepront 1704. február 26-án írta ezt a levelét Károlyi Sándornak. 04 Károlyi önéletírása 108. o. 65 Bánkúti I.: i. m. 76. o. (5. sz. jegyzet.) 86 Károlyi önéletírása 108. o. tí

' Bánkúti I.: i. m. 40. o. (5. sz. jegyzet.) ütí Páli község nevét egy-egy dűlőnév őrzi Drávaszabolcs és Drávapalkonya határában. A községtől nyugatra folyt be az Okor, Gyöngyös és Körcsönye folyók vizét összegyűjtő mocsár a Drávába. A Dráva jobb partján Mihócz, a mai Dőlni Miholjac volt a legközelebbi helység. Az átkelőhelyet „Mihóczi rév"-nek is említik. Páli utolsó prédikátora 1666-ban, Zrínyi téli hadjárata után költözött át Drávaszabolcsra, majd onnan a rév közelsége miatt később Gordisára. (Az 1817. évi Canonica Visitatio jkve a Ráday Levéltárban, 99. sz.) 60 Kollareck: i. m. 457. o. 7U Ma: Virovitica, Jugoszlávia. 71 A Tolna és Bács megyei menekültek januárban hagyták el lakhelyeiket, amikor Deák Ferenc Duna-Tisza közi kuruc csapatai a falvaikra törtek. Deákék egy rác betörést bosszultak meg akkor. (L. 13 és 14. sz. jegyzet.) 72 Bánkúti I.: Iratok. . . I. 90. sz. 102. o. 7:1 A muraközi és a dunántúli kuruc csapatok sorozatos vereségei miatt Károlyinak nem voltak átcsoportosítható erői.