Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Nagy Lajos: A kurucok és rácok pusztításai Baranya vármegyében 1704 elején

74 Kollareck: i. m. 459-460. o. 75 Kollareck: i. m. 462-464. o. 76 Kollareck: i. m. 465. o. 77 Magyar történelmi fogalomgyűjtemény. Szerkesztette: Bán Péter. Kiadta a Heves M.-i Levéltár, Eger, 1980. 324. o. 78 Az eszéki katonai parancsnok csak a zúgolódó szlavóniai lakosság megnyugtatását bízta Kollareckra, aki a feladatát, mint alább látjuk, csak akkor tudta teljesíteni, amikor a kurucok katonai helyzete Dél-Dunántúlon reménytelenné vált. Levelében Kollareck többször úgy fogalmazott, mintha a későbbi események irányításában is része lett volna. A sorok közül azonban kitűnik, hogy a katonai hierarchiát nem ismerte és a stratégiában is járatlan volt. A hadjárat során sűrűn hangoztatta a javaslatait, de azokat a parancsnokok, valószínűleg felsőbb parancsra, csak udvariasan meghallgatták, és nem vették figyelembe. Magatartásuk elárulja, hogy Kollarecket egy fontoskodó, de később ártani is tudó „civilnek" tartották. Kollareckkel kapcsolatban felmerült az a kérdés is, hogy adószedő létére miért vonult a határőrök és népfelkelők fegyelmezhetetlen tömegével Baranyába. Levele első részében ezt a döntését közösségvállalással magyarázta. Ismételten hangsúlyozza, hogy a népfelkelők, akiket ő térített a császár hűségére, csak ővele indultak a hadba. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy abban a korban nemcsak a papok, de a világiak is szívesen tetszelegtek a „Jó Pásztor" szerepében. A krisztusi szerénység álarcát öltve azután gátlástalanul kihangsúlyozhatták a tömegek vezetésében, vagy a más hiten levők áttérítésében játszott szerepüket. Véleményünk szerint Kollareck azért vett részt a hadjáratban, mert biztosat akart tudni a kurucok betörésekor Pécsen tartózkodó fia sorsáról és az otthagyott vagyonáról. A fia elesett a városháza ostrománál, a vagyonát is elveszítette. A császári tisztek türelmét a gyászoló apa iránt érzett részvéttel is magyarázhatjuk. 79 Bánkúti: i. m. 74-77. o. (5. sz. jegyzet.) 80 Bánkúti I.: Iratok... II. 133. sz. 65. o. 81 Bánkúti I.: Iratok... II. 138. sz. 69. o. 82 Kollareck: i. m. 463-464. o. A középkorból megmaradt három szlavóniai magyar falu egyikéből, Rétfaluból is kaptak figyelmeztető levelet. 83 Kollareck: i. m. 460. o. 84 1711. után a rácok egy része visszatelepült a Dráván inneni elhagyott falvaikba. Kiváltságaikról az uradalmak ismét nem akartak tudni. Panaszaikat hiába nyújtották be a vármegyéhez, ott mindig találtak paragrafust az elutasításukra. Bécshez és később a Helytartó Tanácshoz is hiába fordultak, akár a karlócai egyházi kongresszusukon keresztül is, onnan a vármegyéhez küldték a panaszt kivizsgálásra. {Nagy Lajos: A bólyi Batthyány uradalomban élő nemzetiségek az úrbéri rendezés előtt. Baranyai Helytörténetírás. 1982. évi kötete, 367-391. o.) 8j Ármós Előd Endre: Egy parancs a bihari hajdúvárosokhoz a Rákóczi-szabadságharc idejéből. Múzeumi Kurír, 40. sz. (IV. k. 10. sz.), Debrecen (1982. 51-56. o. Szerk.: Dankó Imre.) 80 Kollareck: i. m. 462. o. 87 Kollareck: i. m. 463. o. 88 Bánkúti I.: Iratok... I. 67. sz. 90. o. A siklósi ferencesek 1704. február 24-én panaszos és segélykérő levelet írtak Károlyinak. Az elhajtott jószáguk visszaszolgáltatását kérték. A kurucok úgy kifosztották őket, hogy még misét sem tudtak mondani. Valószínűleg azok törtek rájuk, akik a Dráva mellett fellázadtak Zana csapata ellen, és elindultak haza. 89 Azokban az években Karácsony István volt a szolgabíró. (Bm. L. BMU 106. és 295. cs.) Csak ő lehetett a pécsi küldött. öü Kollareck: i. m. 468. o. 91 Pintzger Ferenc: Emlékezzünk régiekről. Dunántúl, 1934. 72-73. o. Ragaszkodásukat a hitükhöz egy mondatba sűrítve így adta a pécsi rác püspök, Jefrem Jankovich a jezsuita rendfőnök értésére: „Én semmi féle más hitet nem vallhatok, mint azt, amelyben születtem." Kollareck többször idézi a határőr tisztek gyűlölettel telt kijelentéseit. 92 Ez 1699 és 1702 között történt. A területüket nem osztották fel földesurak között. A határőrök 15—20 hold földet kaptak. A császárnak az adó egyharmadát fizették csak, re háború idején még azt se. (Magyar történelmi fogalomgyűjtemény. Szerk.: Bán Péter. Eger, 1980.) 93 Kollareck: i. m. 455. o.: ők immár parasztok, mindenféle porciót kell adniuk, robotra kell járniuk és »spaia«-kat, azaz földsurakat raktak föléjük . . ." 94 Nagy Lajos: A Baranya megyei Batthyány uradalom népessége és javai 1701-ben. Baranyai Helytörténetírás, 1978. Szerk.: Szita László. 65-86. o. 95 Kollareck: i. m. 476. o.