Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Fogarassy László : A magyar-délszláv kapcsolatok katonai története 1918-1921

A MAGYAR-DÉLSZLÁV KAPCSOLATOK KATONAI TÖRTÉNETE 1918-1921 FOGARASSY LÁSZLÓ Az első világháború utolsó hónapjaiban a horvát-szlavonországi erdőkben bujkáló zöldkáderek, amelyek az osztrák-magyar haderő szerb és horvát nemzetiségű szökevényeiből verődtek össze, több ízben a Dráván is átmerészkedtek, hogy Somogy és Baranya lakosságától élelmiszert harácsoljanak. Ezért az osztrák-magyar hadvezetőség 1918. október 27-én elrendelte a Dráva mentén egy tizenhat karhatalmi századból álló kordon felállítását, amelynek parancsnokául kinevezte Bernátsky Kornél ezredest, Kaposvár székhellyel. Az intézkedés jókor jött, mert a horvát szábor október 29-én kimondotta az elszakadást Magyarországtól, a horvátok tehát önálló állammá alakultak. Ennélfogva a Dráva menti kordonvonal automatikusan átalakult határőrséggé. Az időközben lezajlott budapesti őszirózsás forradalom miatt Bernátsky ezredes csak november 2-án tudott elutazni Kaposvárra. E forradalom megszervezője, a 11-es katonatanács egyik tagját, Hüttner Sándor századost osztotta be Bernátsky ezredes mellé, aki azonban az indulás előtt azzal köszönt el tőle, hogy neki mosta Katonatanács ülésére kell mennie. Bernátsky azonban sem Hüttner, sem a 11-es Katonatanács más tagját Kaposvárott nem látta, pedig akadt volna munkájuk. A zöld káderek jelentős része még a háború vége és Horvátország önállósulása után sem tért vissza lakóhelyére, illetve helyőrségeibe, hanem együtt maradt, sőt több helyütt zsákmányolás végett megpróbáltak átkelni a Dráván. A magyar karhatalom azonban mindenütt visszakergette őket. Ugyanakkor azonban megkezdődött a magyar határőrség bomlása is. A legénység kezdett önkényesen hazaszivárogni, egyes századoknál megtörtént, hogy naponta tíz-húsz ember, sőt volt olyan nap, amikor harminc ember is eltávozott. November második felére a kordonőrség összes emberei elszéledtek, mire december 1-én Bernátsky ezredes elkedvetlenedve leköszönt funkciójáról.

1 Hogy a kordonőrség elszéledéséért elsősorban a kaposvári Nemzeti Tanács hadseregbomlasztó agitációja okolható, az abból is nyilvánvaló, hogy ennek a titkárát Stromfeld Aurél ezredes emiatt felpofozta. Stromfeld, aki egy csapatszállítmánnyal az olasz frontról tartott hazafelé, tovább látott, mint a wilsoni pacifizmus kritikátlan hívői: tudta, hogy a forradalomnak is szüksége lesz használható haderőre.

2 A magyar közvélemény sokat várt gróf Károlyi Mihály, az antantbarát miniszterelnök belgrádi útjától. Erdős Renée még verset is írt rá. Azonban az az ellenséges fogadtatás, amelyben november 6-án Fronchet d'Esperey francia tábornok részesítette, a legpesszimistább várakozásokat is felülmúlta. A fogadtatás részletei, valamint Franchet tábornoknak barátságtalan kijelentése Csernyák százados, a Katonatanács elnökének bemutatásakor, az irodalomból ismeretes. Pedig mind Cser-