Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Koroknál Ákos: Az 189ó. évi választások Délkelet-Dunántúlon

karrierjüket féltve, inkább a fúzió ellen s nem mellette dolgoztak. Ugyancsak a pártegységet segítette elő a néppárti szervezkedés, ami ellen csak egy erős kormánypártnak lehettek esélyei. Jótékonyan hatott a Szabadelvű Párt belső viszonyaira, hogy a Függetlenségi és 48-as Párt Kossuth-frdkciója is elfordult a Néppárttól, nehogy elveszítse választóinak bizalmát. Az a tény, hogy a függetlenségiek többségükben egyetértettek az egyházpolitikai törvényekkel, azzal járt, hogy az előválasztásokon a Szabadelvű Pártnak csak a Néppárttal kellett megküzdenie. Beksics és a választójogi reform ügye Bánffy miközben - kormányra jutását követően - tüzetesen foglalkozott a pártpolitikai viszonyokkal, nem feledkezett meg arról sem, hogy tanácsadóját, Beksics Gusztávot más jellegű alaptanulmányok készítésére is felkérje, amelyeket képviselőházi felszólalásaihoz sűrűn felhasznált. Bánffyt a Szabadelvű Párt helyzetének stabilizálása kapcsán szerfelett érdekelték a választójogi problémák. így született meg Beksicsnek ,,A nemzetiségi kérdés" c. munkája, amely a választójogi kérdéseket már 1895 márciusában felvetette azzal összefüggésben, hogy Kolozs megye a képviselőháztól kivételes eszközök alkalmazását kérte a nemzetiségekkel szemben.''

0 Beksics elvetette azt a gondolatot, hogy az 1874-ben megállapított választói cenzust leszállítsák. A kivezető utat inkább egy új választókerületi beosztásban látta, „mert közel egy század óta a népességi és kulturális viszonyok annyira helyet változtattak, hogy a régi beosztás valóságos szatíra, de nem a nemzetiségek ellen irányuló gúny, hanem nevetségessé teszi a magyar fajt. Félszázad óta ugyanis a magyar faj számbeli és kulturális ereje megkétszereződött, míg a nemzetiségeké részben fogyott, mint a szerbeké, s alig változott, mint a tótoké és a románoké, s a magyar faj mégis csak annyi képviselőt választ, mint azelőtt fél századdal. A választótörvények revíziója tehát feltétlenül szükséges, de nem a nemzetiségi mozgalmak elnyomása miatt, hanem azért, hogy a magyar faj számbeli és kulturális erejéhez képest érvényesüljön, s a választórendszerünkben egység és igazság legyen". Beksics javaslata reális és méltányos igényt tartalmazott, mivel a népes alföldi mezővárosok és községek elsősorban és főleg függetlenségi pártállású választói a nemzetiségi kerületekhez képest kedvezőtlenebb arányú képviseltetettséggel rendelkeztek. A választókerületi népesség cenzus és nemzetiségek szerinti megoszlásának vizsgálata a korszak nagy problémája volt. E viszony feltárását azonban megnehezítette, hogy megbízható vagyon- és jövedelem-statiszti'kák még az államigazgatásnak sem álltak rendelkezésére. Csupán a későbbi választójogi reformmal összefüggő 1904. évi statisztikai adatfelvétel, majd Kristóffy és Andrássy belügyminiszterek által 1905-ben és 1908-ban közzétett adatsorok nyújtottak áttekintő képet, amelyeket a Huszadik Század köréhez tartozó Rácz Gyula elemzett részletesen. A magyarlakta vidékek társadalmi vagyontalansága a nagybirtok nyomásából fakadt, s ez a magyar választókerületek nemzetiségeit azonos mértékben sújtotta. Ugyanakkor a nemzetiségi vidékekre, és így az ottani választókerületek népességére a közepes vagyoni szint volt a jellemzőbb, ami nem állt ellentétben azzal, hogy a földbirtokosok 61%-a a nemzetiségi vidékekről került ki. összességében - amint az Rácz számításaiból tudott - a nemzetiségi vidékek 20 éven felüli férfinépességének mintegy fele a közepes jövedelműek (1000-2000 K) közé