Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Koroknál Ákos: Az 189ó. évi választások Délkelet-Dunántúlon

volt alispánnal és Sándor Józseffel, az EMKE alelnökével szintén külön blokkot alkottak. Szilágyi Dezső, egykori igazságügyminiszter körül ugyancsak kialakult egy klikk. A csoportosulásoknak megfelelően tartották meg az ún. vacsoraesteket is.

2:i A konzervatív vonalat erősítette a SZEP-be való visszatérésről 1896 tavasza óta tárgyaló gr. Szapáry László és gr. Batthyány Tivadar is. Szapáryt az egyházpolitikai viták alatt klerikálisnak tartották, holott csupán konzervatív politikus volt, aki a Néppárttól épp az egyházpolitikai törvények revíziója miatt fordult el. Szapáry ugyanis megelégedett a felekezeti iskolák intenzív fejlesztésével, amely a kormány szándékaival nem volt ellentétes, mint ahogyan az agrárius vonal erősítése sem. Bár a visszatérést Apponyi gúnyosan „dísztelen menetnek" nevezte, a politikai közvélemény mégsem botránkozott meg. Az efféle pálfordulások a pártélet mindennapos kísérő jelenségei voltak annál is inkább, mert a pártok nyújtotta programok gazdasági és politikai vonatkozásban kevés eltérést tartalmaztak.

2

'

1 Az ellenzéki pártok közül a pártonkívüliek blokkjában tömörült viszonylag a legtöbb vagyonos, önálló egzisztenciájú birtokos.

2

' Az arisztokrata vezetés a kormánypártban volt a legerősebb. A SZEP-képviselőknek 1887-ben 15,9%-a, 1892-ben 21,5%-a, míg 1896-ban 15,1%-a volt mágnás.

21

' Az ingadozások a mindenkori kormányelnökök változó párttaktikájára utalnak. Bánffy pl. a választások után a pártot sok fiatal, képzett megyei tisztviselővel és vidéki birtokossal frissítette fel, a kor szóhasználatával élve a „nemzeti középosztály színe-virágával". Az ügyvédek ugyanakkor kisebb arányban jutottak kormánypárti mandátumokhoz, mivel ezeket Bánffy ingatagoknak tartotta. A Szabadelvű Pártban Lánczy Leo körül szintén kialakult egy erős gazdasági csoport. ,,A miniszterelnök — írja később Kristóffy — főleg a kapitalista körökből verbuválta ezen csoportot, nem kis bosszúságára a Nemzeti Kaszinónak, ahol a zsidó képviselők számának szaporodása miatt amúgyis nehezteltek. Mágnás feltűnően kis számban jutott szabadelvű oárti mandátumhoz, amit főrendi körökben Bánffy ellenszenvének tulajdonítottak, s ezen érzésbeli differencia lényegesen hozzájárult azon elkeseredett harc megindulásához, melyet az erdélyi ember ellen később a Nemzeti Kaszinóból vezettek."

27 A középbirtokosságra és a nagypolgárságra támaszkodó arisztokrácia befolyása a pártéletben és az államigazgatásban annak ellenére meghatározó volt, hogy aktív politikát személyesen többnyire nem folytattak, inkább képviselővé választott jogtanácsosaik, gazdatisztjeik révén gyakorolták a hatalmat. Közöttük mind jelentősebb szerephez jutott a kormányzati érdekből főrangúvá emelt új bárók csoportja, hidat képezve a régi arisztokrácia és a középbirtokosság között, s amely csoportra Bánffy az előző miniszterelnököknél jobban támaszkodott.

28 A kormánypárt stabil pártstruktúrája azonban az 1890-es évek elejei egyházpolitikai viták során megingott. A szilárd nagybirtokos bázis fellazult. Bár a tisztviselői középrétegek aránya a szabadelvű képviselők között 1892-1896 között 24%-ról 35%-ra növekedett, továbbra sem ellensúlyozhatta a birtokosság (40° 0 körüli) hegemóniáját. Az aránymódosulások a párton belüli elégedetlenséget mégis kifejezték, magyarázatot adva a disszidálásoknak és az erősödő ellenzékiségnek. A kormánypárti képviselőknek legfeljebb egyharmada tekinthető politikailag is független birtokosnak. A képviselőknek kb. fele nemzetiségi kerülete, egynegyede pedig állami hivatala révén függött a kormánytól illetve a kormányban is jelenlevő arisztokráciától.

29 Bánffynak átmenetileg mégis sikerült a kormánypártot egységbe forrasztania. Az egység kialakulását előmozdították a fúziós tárgyalások, mert sokan politikai