Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Koroknál Ákos: Az 189ó. évi választások Délkelet-Dunántúlon

megjelent, ami jobbratolódásra, a társadalmi összetétel megváltozására vezetett. A jobbranyitás a kormányképesség elérésére irányult, és ez később - 1906-ban realizálódott is. A mozgalom élére Ugrón Gábor, a párt vezető egyénisége állt, aki ugyan elismerte a dualizmus alkotmányos létesítményeit, a delegációkat, de ellenezte a polgári házasságot, és Bánffy hatalomra jutásával az Ausztriához fűződő viszony tekintetében szintén pártellenes nézeteket vallott. A földbirtok védelmében önálló vámterületet követelt, fellépett az osztrák gazdasági verseny, a kvóta felemelése és a főispáni visszaélések ellen.

10 A szocialista agitáció hatására az 1896-os választásokra az á I ta I átn o s választójogot is megihirdette.

11 Programot azonban nem adott. A párttagok, képviselőjelöltek csupán egyénileg nyilatkoztak, s ez igen tarka politikai állásfoglalásokat eredményezett. Az 1895 februári - párton belüli - szakadás következményeképpen a párt többsége a hazatért Kossuth Ferenc mögött sorakozott fel, aki önálló hadügyet, külügyet, pénzügyet (jegybankot), vámterületet, a kvóta eltörlését illetve felemelésének megakadályozását követelte, míg az uralkodó közösségét elismerte perszonálunió formájában.

1- Kossuth Ferenc mögött álltak felerészben a kis- és középbirtokosok, de megjelentek a konzervatív egyháziak és szabadfoglalkozásúak is. A 34 fővel kivált Justh-féle frakcióban ezt az arányt az ügyvédek egyharmados részesedése módosította.

13 A századfordulóra a birtokosság, ha nem is fordult el a párttól, de távol tartotta magát a politikától, inkább birtokain gazdálkodott.'''' Bánffy — Beksics Gusztáv révén, aki a miniszterelnök bizalmas tanácsadója volt — részletes vizsgálat tárgyává tette a Függetlenségi és 48-as Párt közjogi viszonyát a dualizmushoz. Beksics azt bizonygatta, hogy a 67-es törvények — eltérően a függetlenségiek állításától - több jogot biztosítanak Magyarországnak, mint a 48-as törvények, mert 1867 után a nemzetközi életben a magyar államiság érvényre juttatása az ország javára megváltozott; mert azóta a delegációban és a parlamentben ellenőrizhető a külpolitika, ami korábban alkotmányos ellenőrzés és felelősség nélküli felségjog volt; mert a hadsereget illető felségjogokon a 48-as törvények nem változtattok, és a magyar hadügyminiszternek valóságos befolyása alig volt. Beksics azonban tudatosan nem vette figyelembe a 49-es törvényeket, mert azok szakítottak a „törvényességgel". így elegendőnek tartotta, ha a kormány a sajtóban és a képviselőházban akciót indít a szélsőbal ellen, kimutatva a függetlenségi érvelés következetlenségeit, így gyengítve meg a függetlenségiek táborát.

15 A Nemzeti Párttal szemben Ferenc József türelmesebb álláspontot foglalt el, hiszen a párt 67-es alapon állt. De mert Apponyi Albert nem adta fel nemzeti követeléseit, így a fúzió lehetősége 1894/95 fordulóján meghiúsult, amelynek keresztülvitelére Khuen-Héderváry Károlyt, a horvát bánt tartották sokan a legalkalmasabbnak. A SZÉP azonban személyes presztízs-okokból félt a bán politikai pozícióinak megerősödésétől, s attól, hogy a fúzióval beolvadó elemek kerülnek túlsúlyba.

16 A Mérsékelt Ellenzékben, amely 1892-ben felvette a Nemzeti Párt nevet, az ezer holdon felüli birtokosok 1884-ben a pártlétszám egyharmadát alkották. 1887től azonban — a politikai viszonyok átalakulásával - ez a birtokosság háttérbe szorult. Képviselőik között megnövekedett a pártban maradt arisztokraták súlya. A párt társadalmi struktúrája mindinkább azonossá vált a kormánypártéval, ami 1899-ben - Széli Kálmán miniszterelnöksége alatt - a fúziót lehetővé is tette.

17 A Nemzeti Párt korántsem egységes programja a konzervativizmus és a nemzeti ellenzékiség elveit hangoztatta. A 67-es közjogi alapot elfogadva kritizálta a kormánypárti korruptságot és önálló bankot követelt. A nemzeti követeléseket jó-